Kwaidan megy a Dunatévén... elég súlyos eddig...  ma voltam megint kalligráfián, azt legalább már elég jól megtanultam, tudom, hogy mit nem csinálok jól. megrajzolom és rögtön ahogy meghúztam egy vonalat, már látom hogy nemjó... de azt hogy úgy menjen ahogy kéne, az még csak ritka adomány. hihetetlen ahogy a tanárnő egy egy laza-de lassú mozdulattal például egy egyenes felrajzol... elvileg nemnehéz, csak egy egyenes, mégis megvan benne az a bizonyos valami, ami még hiányzik az én ecsetvonásaimból...

...most viszont lefekszem aludni, hosszú lesz még a holnapi nap... vagyis nem az a rossz hogy hosszú, hanem hogy korán kezdődik.. ismtécsak egy "bloooeee" tényező...