nagyon úgy tűnik hogy megint bejövök-bejövünk T-vel dolgozni vasránap ..is.. mertugye a szombat az már eleve munkanap,,... ha ezt nézzük, akkor ez lesz a leghosszabb hetem: 6-án kezdtem, és 23-án fogom abbahagyni.. de annyira most nem is szar, mert a téli vasárnapok egyedül nem valami lélekemelőek... felkelek délben, vagy még akkorsem, mert kinyitom a szemem, és látom hogy kinnt hideg van, meg sötét, meg fagyos és barátságtalan, itt a puha takaró alatt meg álom és meleg... szóval jó ha dél körül kikászálódok, aztánmeg a fejtörés hogy akkor most mit fogok enni? itthon nincs semmi, bolt zárva, menjek el valahova? aztán a vége úgyis az lesz, hogy rendelek egy pizzát, ami egész napra jó: reggel megeszem az üres szélei egy részét, aztán a többit meg később valamikor filmnézés közben, mert ugye netezek meg filmetnézek... és az egyik film után észreveszem hogy már be is sötétedett, majd meg hogy már nyolcóra... egyszercsak megjön barátnőm is, akkor végre legalább beszélgetni felkelek.. illetve kikászálódok a fotelból, és leülök a hűtő elé... az a legjobb hely beszélgetni... kitárgyaljuk a hétvége eseményeit. - magyarul hogy mi történt vele - aztán Zs meg elkezd telefonálni - félelmetes mennyiségeket tud pofázni -,..én vissza megnézni még egy részt megnézni, utánameg félájultan be ismét a takaró alá... most vasárnap mikor megcsörrent hatkor az óra, majd'meghaltam, de ösztönzött a gondolat, hogy ha hamarabb bemegyek, akkor elkerülhetem Gusztustalafejűt, úgyhogy erőt vettem magamon. - aztán persze ottvolt, ahogy tudjuk - borzalmas volt olyan korán felkelni, ugyanakkor mikor már a buszra várakoztam, már sokkal jobban éreztem magam hogy actually teszek is valamit ezen a vasárnapon, nem csak szétfolyik céltalanul... hogy keretet adtam neki, hogy van egy eleje és egy vége, egy kinyitom az ajtót, és elindulok, és egy hazaérkezem és bezárom, nem csak kontúrtalanul lebegni a szürkeségben. szóval nem sokat kellett magam győzködni a mostani vasárnapi meló gondolatán..