ebédet csináltam...: fogtam a zacskó popkornt, kimentem a konyhába, mikróba bevág, felkapcsol makszimumra, felhúz négypercre, majd leül, vár... pattog-pattog sűrűn, váár...majd ritkul, még vár... majd megjelenik Az Illat, gyorsan kikapcsol, pedig még le sem járt az idő, kivesz, átkozódik egy sort, mert leégeti az ujját, majd mégjobban mert SZÉNNÉ ÉGETT.... mert ez egy másik rohatt mikró volt, mert ugye másik osztály, másik emelet, másik konyha... és itt a másik mikró még véletlenülsem olyan intenzitással "fűt" mint az előző... és nem, nem volt rajta watt érték, csak az lábas piktogramm az egy-kettő meg három gőzvonalacskával... grrrr.... egyenmikrót ide! ..,most persze mindenki rajtam röhög hogy még popkornt sem tudok főzni.. de legalább vicces, mert már egy páran iderohantak hogy "ég a konyha!"... aztán persze ők is a térdüket csapkodva mentek vissza az irodába...
egybéként nincs sok újdonság: tüsszögök mint állat, meg kitárgyaltuk hogy tegnap milyen ultrafos volt E - a volt kolléganő, az utálat tárgya, meg hogy egyébként milyen jó volt a tegnapi bál, és hogy ki mikor ért haza hajnalban hány százalékos véralkoholszinttel... itt szerintem még mais sokan megbuknának szondáztatáskor... ebéd után összegyűltünk egy kicsit megint, mert mostmeg egy Villányi vörösbort kellett megkóstolnunk.. nem vagyok odáig a száraz meg vanyar vörösborokért, de ez egész finom volt, főleg amikor megjegyezte valaki hogy egy jó kis marhasült után milyen finom lehet.. nos ezt élénken el tudtam képzelni
