valahol elszúrtam én ezt a szombati iskolás dolgot. legalábbis reggel mikor kelni kell, mindíg így érzem. nekem, a fő mormotának, aki szombatonként délutén kettőig is bírt aludni kicsit sokkoló ez a hajnali kelés. de mindegy, erősvagyok és nem fekszem vissza ...ehhehhhe. a lakás most úgy néz ki mintha a tsunami itt is járt volna, katasztrófa súlytotta övezetté nyilvánítom és gyorsan elmenekülök innen. viszlát délután!