Ronda szürke-fos-latyakos idő van. Reggel a kocsiban Csonka Pici felejthetetlen "Ding-ding-dong" című számát kellett hallgatnom.. meg lagzilajcsit, meg az eddás Patakiattillát. Dáridó diszkóritmusban. Erősen koncentráltam hogy ne üvöltsek a borzalomtól, ez felért egy félórás hidegzuhannyal. Mostmár értem hogy mit élhettek át az iraki fogolytábor lakói...

ezután a Gusztustalanfejű pofázott nekem egy sort, de a szívem már kérges volt a reggeltől, így lepattogott róla a fröcsögése. Ezen persze meg is lepődött, és sértődötten kivonult a konyhába.