ma tesóméknál döglöttem egész álló nap (igen csak azért mert náluk van HBO). reggel jöttek értem, kimentünk bazinagy hipermarketbe bevásárolni a csak-kocsival-megvehető dolgokat (mosópor, 8tekercses vécépapír, etc), aztán haza hozzájuk hogy egy olyan isteni ebédet rittyentsünk, amiből úgy bezabáltunk hogy még most is állva kell gépeljek, mert a hasam miatt nem tudok leülni... a boltban az hogy McVitie's keksz nem volt, az még oké, de hogy Weetabix sem, az viszont megbocsájthatalnak bűn! mérges is vagyok. namindegy... az előbb mikor tesómék kitettek itt nálam a hat degesz zacskóval, a nagy vécépapírcsomaggal, meg a hatkilós ariellel, akkor még lelkesen integettem hogy ááá, nemkell segítség, megoldom! és mentem fel, aztán az ajtónál eszembejutott hogy nem fog ez így menni, így a vécépapírcsomagot foggal tartottam, a balkezemben volt a hat zacsi, a jobb vállamon a táskám, ami mindíg le akar esni, jobb kezemben a kulcs, majd mikor végre kinyitottam az ajtót, a jobblábammal rúgtam befelé a mosóport... aztán valahogy felcipeltem az emeletre, és ott hallottam hogy nyílik az ajtó.. kezdtem elérzékenyülni hogy esetleg DZs meglátott és rohan elém segíteni, - ekkorra már a homlokom is gyöngyözött - de nem... csak az új pasiját kísérte épp ki egyszál pólóban.. elég egyértelmű helyzet volt, kissé zavarban is voltak... illetve pont annyira hogy végignézzék ahogy heroikusan szuszogva bevánszorgok a cuccaimmal... rögtön bevillant montag múltkori írása... igen, innen már remélhetőleg csak felfelé van...