Cséfi írt két transzszexuális lány blogjáról. erről akartam pár szót írni, ugyanis régóta olvasok egy blogot, egy FTM (female to male) transzszexuális lányról... aki mostmár fiú. illetve egy másikat is, amelyik MTF. mindkét esetben még átalakulás előtt kezdtem el olvasni őket, és megfogott az a csöndes harcuk, amit a testük ellen vívnak. számomra sokkal inkább érthető az amin keresztülmennek, mint például egy transzvesztita, aki simán csak majomkodni akar, vagy fellépni gigantikus sarkú cipellőkben, nagy műszempillákat lobogtatva. Az hogy sikerülünk úgy ahogy a fogantatáskor, és utána a kusza sejtcsomóból ember lesz, számomra az egyik legnagyobb misztérium, egy valóságos csoda. hiszen bármelyik lépéskor elromolhat a terv, vagy a kivitelezés és máris három szemünk lesz, vagy hiányzik a tüdőnk.. vagy akármi.. akkáármi! az, hogy valaki véletlenül fiú lélekkel születik egy lány testbe, az már szinte elhanyagolható hiba. de hiba. és ha ez gyötri őt, és megpróbál tenni ellene valamit, vagy úgy kialakítani az életét hogy az utána jó legyen, akkor tegye. főképp akkor ha ezt szépen, szerényen magánügyként intézi. Azt gyűlölöm, amikor pl a melegek büszkeségi felvonulást tartanak, meg kétszájszéllel kiabálják hogy ők melegek, és fröcsögnek hogy nincs tolerancia. Így hogy legyen az ember toleráns, ha agresszíven az arcomba csapján a hálószobatitkaikat? miért nem lehet csendben élni egymás mellett? a végén még meg kell éljük hogy hetero-pride felvonulást kell tartani? bár lehet, hiszen ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, kisebbség leszünk.

na most jól belekeveredtem mindenbe. namindegy. azért persze nem reklámozni akartam vagy ilyesmi, hiszen Trish is megírta hogy transition is not always pretty... 

(mondjuk a honlapja webdizájn kategória lenne a szánin. hehe)