A Nagy Negró Körkép

az ember aszinné hogy a múlt cukorkáját újra lehet kapni, immár sokféle ízben is. De az eredeti a fekete. A gyermekkor felnőtt-cukorkája, a varázslatos feketeségével és a kénytelen-vagyok-ezt-enni-mert-csak-ez-van felkiáltással. Szóval veszek egy szép piros csomag negrót... valami furcsa... nem ugyanaz az íz. node sebaj, jártunk már így: a sport szelet sem az igazi a szakadós alufólia nélkül, a kapucíner is vesztett a bájából amióta már csillióféle édesség van, úgyhogy a gyermekkor szépülő emlékeinek számlájára írtam (kicsit asszem belekeveredtem a képekbe), és hagytam. aztán sétáltam megint az édességespult előtt, és valami gyanússá vált... túlsok piros zacsis negró volt... aztán jött derültégből villámcsapás: kétféle negró van: az Eredeti Negró a Szerencsitől és a Classic-Eredeti Negró a GyőriKeksztől. persze mindkettő a sajátjának tekinti a torok kéményseprőjét. Eme anomália után DZs és én egy nagyszabású tesztsorozatba fogtunk. Vettünk egy-egy zacsit a kétféle eredetiből, majd sorra kostóltuk. Vagy másfél perc szopogatás után óriási fölénnyel a Győri nyert... a régi íz, a régi szín, a régi töltelék. a harmónikus negró fíling.. még hallom hozzá nagyanyám hangját is, hogy "egyszerre csak egyet!", meg: "majd csak ebéd után!"

szóval a Győri negró az igazi. de aki nemhiszi az csak olvassa el a zacskók hátulján az összetételt: a Szerencsisnek csupa E, a Győrinek viszont: ánizs, mentol, cukor, glükóz és aktív szén...

és végezetül a kép, hogy mindenki felismerhesse:

ps: a boltok polcain szorosan egymás mellett vannak...