jöttek tesómék, és felzabálták a maradék sushit, majd elindultunk Tahiba. Ott most volt a 7. Eperfesztivál, ahova végülis nem mentünk be, de vettünk fejenként 2 kiló epret. fiinom édes, lédús, piros, mosolygós. Onnan tovább Visegrádra, és elboboztunk két 6-os bérletet, és most különösen remek volt az idő, mert reggel csúnyábbnak indult, így elég kevesen is voltak, nem kellett sorbaállni, hanem lehetett megállás nélkül róni a köröket. Visszafelé megálltunk a római parton halat enni, amiben most a legjobban nekem az ecetes almapaprika esett...
a mai nap megfigyelése: ha sok epret eszel, akkor utána eperdzsem ízűt böfögsz