a jó buli ismérve amikor reggel olyan pózban ébredsz mint a szabadságszobor, arcodon üdvözült mosollyal, és ha belegondolsz az este történtekbe, a vigyorgás még mindig tart.
ismét bizonyítást kapott az a tétel, mely szerint hiába karikázod be szépen piros filctollal a szigetkülönszámban a programokat amiket meg szeretnél nézni, úgysem úgy lesz... nyolckor sikerült elindulni itthonról rohamléptekkel hogy elérjem Underworldöt. már vártak a kollégáim kinnt, vip-sátorból kicsent itallal és széles jókedvvel. mivel hárman háromfélét szerettünk, gyors stratégiai megbeszélés után kolléga1 elrobogott az Acceptre a Hammerworld sátorba, kolléga2 randira a djuice siesta sátorba, én meg a nagyszinpad elé.
Underworld
aeonflux várt rám ott a színpadtól két méterre, de ahogy mentem volna előre, egyre nagyobb közegellenállásba ütköztem, főleg mert már belecsapott az Underworld a "húrokba", úgyhogy csak a feléig jutottam, és onnan írtam ae-nak hogy ez nem fog menni, nekem kedves az életem, és különbenis innen is jó már a hangzás. Nem tellt el 10 perc, amikor smst kaptam hogy egy régesrégi ismerősöm is kinnt van, csak ő a táncdalfesztiválsátorban. hosszas hezitálás után - ami abban nyilvánult meg hogy hol elindultam ki, hol visszafordultam (neeem, nem néztek hülyének..) - átsiettem a táncdalfesztivál sátorba, ahol kellemes meglepetésemre épp egy Queen emlékzenekar hangolt, és amikor elkezdtek játszani annyira nagyon jól csinálták, hogy úgy döntöttem maradok. két vodkanarancs után már én voltam a legnagyobb léggitáros széles e határon, illetve együtt üvöltöttük az Under pressure-t a hosszúhajú énekessel.
Queen emlékzenekar
aztán mikor vége volt, és elkezdődött a vizespóló verseny, gyorsan írtam kollégáknak helyzetjelentést, illetve míting requestet. összefutottunk a kijelölt kocsmában, és hevesen gesztikulálva tudattuk egymással hogy ez már megint az évszázad bulija, és hogy mennyire nagy királyok vagyok, és különbenis hogy szeretjük egymást. akkor találtam ki azt is hogy én márpedig hozzámegyek a mobilomhoz a házasságkötő sátorban, hamár úgy magához a "net"hez úgysem tudok. kitárgyaltunk mindent és mindenkit és már szerveztük is a hétfői napot amikor ezt újra megismételjük. közben éjfél lett, és meg is éheztünk, úgyhogy elmentünk - kicsit túlzás mondjuk azt a koordinálatlan mozgást "menés"nek hívni, de nem jut eszembe most jobb szó - egy nagyszinpad melletti étkeztetőegységbe, ahol olyan-de-olyan isteni grilllcsirkét ettünk mégfinomabb tepsiskrumplival, hogy teljesen kivoltunk: teliszájjal csak hümmögtünk meg bólogattunk. aztán már egy fél tányér kecsapos hasábburgonyát megettem, amikor figyelmeztettek hogy mi nem is vettünk olyat, és akkor vettem észre hogy valakinek az otthagyott maradékát majszolom épp... kaja után sajnos elbúcsúztak, mert ők nem voltak olyan előrelátóak hogy szabit vegyenek ki, úgyhogy haza kellett sietniük hogy ha másnap nem vérpókhálós szemekkel akarnak behányni a scrollozástól(^{TM by HZs}) aztán az én szájam is csak addig volt nagy, amíg rá kellett döbbenjek hogy mostpedig már nincs is semmi más érdekes amiért megéri kinntmaradni, így hazafelé vettem az irányt. a kijárat felé a dreher sátorból viszont nagyon jó zenék szűrődtek ki, úgyhogy oda azért még kénytelen voltam bemenni, egy utolsót táncolni, illetve svédekkel angolul csacsogni hogy ők tancsapcsap-ra jöttek. eltartott egy ideig amíg rájöttem hogy a tankcsapdáról beszélnek. végül aztán hazaindultam ténylegesen...