munkábamenet felszálltam a még végállomásán leparkolt buszra, egyedül. A sofőr is kinnt cigizett, viszont be volt kapcsolva a kossuth rádió, és már épp kezdtem bosszankodni hogy miért, meg miért ilyen hangos, amikor megszólalt asszem toto-tól az I will remember... Kész. teljesen kizökkent az idő, és szinte csak halucináltam az embereket, meg az egész külvilágot odakinnt. eltávolodtam a jelentől, a realitástól és idegennek, szinte betolakodónak éreztem magam. mintha egy űrhajó ablakán át néztem volna egy másik civilizáció figuráit, ahogy hangyaként mennek errearra. biztos pofáraesés lesz belőle, de le KELL írnom, hiszen három éve nem történt velem ilyen csodálatos dolog mint tegnapeste. a cökxpont látva már sejtettem hogy ez itt jó lesz... a hatalmas, néhol ágynyi babzsákok, a sok párna, a szőnyegek, kelmék, félhomály fényfestéssel, füstölők és a finom ambient már eleve jó alap, de ha van valaki, akivel megosztod a babzsákot, az az igazi. szerencsénk volt, és egy fél óra után tudtunk szerezni az egyik sarokban egy fekvőalkalmatosságot, ami tulajdonképpen nem is babzsák, hanem mint egy nagyonnagy ovális párna, aminek a közepébe még egy kicsit bele is süppedsz. csak feküdni átölelve, magzati pózba gömbölyödve összefonódva és hagyni hogy simogassanak és te viszontsimogathass... nos ezért érdemes élni