fusizni egy ötcsillagos szállodában fusizok. mindig is imádtam a szállodák légkörét, az egész mini világot amit teremtenek. Apu szállodavezető volt vidéken még régebben így gyerekkoromban sokat lógtam ott, hol a recepción, kulcsokat rakosgattunk, hol a szobaasszonyokkal - máig az orromban a frissen mosott-vasalt ágyneműk illata ahogy keveredik a miniszappanokéval -; én meg - többekközt krumpliföld révén is - voltam már egypár fasza hotelben, szóval ismerem jól a másik oldalt is, de ez a része is nap mint nap lenyűgöz, hogy részese lehetek az illúziógyártásnak, meg belülről láthatom. Szeretem a rangos hotelek apró figyelmességeit, amit olyanokon szoktam tesztelni hogy be van-e hajtogatva szép háromszög alakúra a vécépapír vége, meg hasonlók. és csöppet sem alantas érzés ha most én hajtogatom be - még ha átvitt értelemben is, mert ugye nem azt csinálom. Egész délelőtt gondolkodtam rajta hogy ez miért lehet? konformizmus? szolgalelkűség? nemtudom. nemtudom miért.