holnap első japánórám (újra), csütörtökön meg Critical Mass; ennek keretében - mivel nincs bicajom - szoidaritás sétálok majd. (Persze közvetlen csak azután hogy kollégám behoz kocsival a városba a krumpliföldről, és jól szétkáromkodjuk az agyunkat is a kurvanagy dugó miatt...) Pénteken meg (majdnem) kollektív krumpliföldi egésznapos tréning valahol félig vidéken a szabadban, különböző - várhatóan - élménydús programmal. Innen rohanok majd kalligráfiatanárnőmhöz, aki meg valami meglepetéssel vár. kíváncsi vagyok hogy mi lehet az...
szóval nemnagyon fogok unatkozni.
