ködös albion.

gondolom nem vagyok egyedül a pokrócba bugyolálva kényelmes kanapén való olvasgatás, ésesetleg csendes szundi vízióimmal, amit kiegészítenék még egykét részlettel: - ropogó tűz hangjai a kandallóból, a takaró puha simogató gyapjú, forraltbor szegfűszeges illata a levegőben, és a tudat hogy nemsokára hazaérkezik és átölel.

pfúúújbazzeg, ez dehányingerparádé lett. ez van, öregszem. Írom a memoárjaimat a Csók és Könnybe, folytatásosra. (vagy csak lecserélem a sablonomat, és fehér lesz egy bazinagy kék lepkével)