nna, még élek, bár bármikor szét tudnám harapni a nyelvem/szám és el tudnék vérezni mosolyogva. iszonyú hüje érzés, és ilyen lehet egy szélhűdés után is, és ebbe meg még szar is belegondolni. nem is teszem. viszont most két fogam gyönyörűen meggyógyítva, fehéren vigyorog, a rossz fognyűvőmanókat meg elűztük egy időre. mondjuk maestig. egyébkéntmeg a fekete kénköves mennykő álljon az összes gyerekkori fogorvosba, mert a mi korosztályunknak akkor, azok az érzéstelenítő nélküli Véres Hentesek tették a fogorvoshoz menést egyenlővé a önkéntes jelentkezéssel a vágóhídra. Ugyanis bármennyire is fosok a szuritól, tényleg mindent megold: igaz hogy lerohad a fél pofád, de legalább egy fél szisszenést se érzel a fúrás-farigcsálásból. én még a szemem is becsuktam hogy ne lássam a szájamba ki-be vándorló félelmetes fém eszközöket, így aztán felőlem akár apró játékházikókat is faraghatott volna a fogaimból ha kedve szottyant volna. a leghülyébb érzés az volt, amikor rámszólt hogy jobban nyissam ki a szám, mert már két kezével könyökig benne matatott, és egyszercsak éreztem hogy az alsó szájszélem a lehetségesnél hirtelen mégjobban szétnyílt: szétrepedt...

nahát ennyi, mostmég hat az érzéstelenítő, majd jelentkezem ha elmúlt. vagy nem.