az elmúlt napokból a péntek éjjelt szerettem a legjobban, amikor mindenfélét megbeszéltünk csendben. meg aztán volt egy szép vasárnap délelőtt is - megérdemelt büntetéssel egyetemben -, de ne feljetsük el az esti koreai kajáldás vacsit se, ami ismét borzasztó autentikusra sikerült. KCs barátnőmmel beszélgettünk csillogó szemmel a karácsonyi vacsin, aki végre összejött álmai pasijával, és immár két hónapot tudnak a hátuk mögött és dúl a láv, és rózsaszín a köd, hogy ezt mennyire nem lehet elmondani, hanem csak átélni... és hogy végülis szerencsések vagyunk, mert egy lukas garast nem adtunk még nem is olyan rég azért hogy nem vénkisasszonyként halunk meg. emlékszem ahogy augusztus huszadikán is írta az sms-t, hogy "most indultunk el anyámmal a tüzijátékot nézni kettesben. Van ennél még lejjebb harmincévesen?" és visszaírtam neki hogy "igen. mikor pizsiben ülsz otthon egyedül és hímzel, és még anyád se hív fel."