nagyon nem bírok magammal. érzem hogy jön a tavasz, én meg itt rekedtem a téli mackó-bőrömben. Jó lenne csak úgy kihámozni magam mint egy kezeslábasból. Apropó medve: tegnap vettem két csomag aszalt vörösáfonyát és egy aszalt meggyet. éljen a Nobilis, és éljen hogy végre nem csak aszaltszilvából áll a kínálat... viszont azt nagyon sajnálom hogy nem találok seholse olyan aszaltszilvát ami magos és nagyonszáraz. ezeket a magozott csömörédes aszaltszilvaszerű dolgokat utálom. nekem az a savanykás, rágcsálnivaló szilva kell! kellene...

a mai nap csúcspontja DZsvel ért, amikor beténferegtünk szemüveges boltba. optikai szalon. optikus. vagymiarossebb. a lényeg hogy soksoksok szemüvegkeret meg napszemüveg volt (és nem gagyerák avanglion sztájl). DZs csupáncsak hiúsági indíttatásból, én meg az esti fénytörési mutatóim javítására ÉS hiúságból elkezdtünk nézelődni a keretek között, majd úgy belemelegedtünk hogy most mind a ketten szerelmesek vagyunk. Ő egy MaxMara keretbe, én meg egy Gantba... és mostmár teljes projekt kerekedett belőle hogy hogy fogjuk az egészet munkavédelmi szemüvegként leboltolni. persze így is sokba fog kerülni, de legalább egy pár ezrest a krumpliföldből is kisajtol(hat)unk. reméjjük. egész estémet azzal töltöttem hogy próbáltam megkeresni a szemüveget, vagy legalább a képét vagy akármi a neten, de semmi... kicsit most parázok is hogy mi van ha átvágtak, és ez made in china, vagy csak simán nem vettem észre a pici "i" betűt és az tulajdonképp Giant. namindegy, majd holnap. ugyanis holnap megyünk megint - mostmár egy másik szalonba, és jól szétnézünk. szerintem csak annyi lesz hogy farkafelvágva rohanunk vissza megvenni az eredeti kiszemelteket, mert nem találunk mást.

egyébként az egyik kiszemeltem műanyag keretes, és belül rózsaszín, kívül meg narancssárga. ez tetszett formára jobban, a másik meg belül bézs, kívül meg mély vörös.. egész burgundi színű. ennek meg a színe olyan mint egy gyönyörű luxukocsié: belül a puha fehér bőrülések, kívül a csillogó sötét mély szín... csodaszép.

mostmárcsak a fenekemnek kellene valami jó kis keretet találni, amitől divatosan fog kinézni...

a virágról annyi derült ki eddig hogy nem attól van akit gyanúsítottam vele. szóval nem HZs-től. de akkor mostmár totál nemértem hogy kitől. namindegy. DZs barátosném aztmondta hogy ne törtjem magam ezen, úgyis jelentkezik majd a "tettes". hát fenetuggya. szerintem vagy már az elején vállalta volna a nevét, vagy már nem is fogja...

a múltkori online jegyvásárlás annyira feltüzelt, hogy tegnap is muszáj volt vennem jegyet. csak most másra. Don Giovanni.

jó, félrement hogy mit akartam. az biztos hogy mit NEM: nem akartam Cséfi ellen beszélni, legalábbis nem a pénzes része miatt, hiszen a zsé nekemis jól jönne. (porcelántöméseket nem lehet feliratni ingyenes vényre?)

én egyvalamit akartam: megismertetni az emberekkel hogy vannak ilyenek is. akiket példának felhoztam, mind sajátpénzből csináltatták sztem, de ez nem is érdekelt annó, mikor olvastam. én tényleg csak példának hoztam fel, ugyanis a "Hűazannya, ez » » » aztán nem semmi…" felkiálltást első körben arra értelmeztem hogy azon akadt fenn, hogy ilyenek is vannak. éértitek? ez csak olyan ismeretterjesztős blogbejegyzés akartvolna lenni.

Cséfi írja is "nem: ha van fasz, akkor férfi, ha nincs fasz, akkor nő… ha hermafrodita, az megint más kérdés :) " szvsz ezek az emberek lelki hermafroditák.

és sajnálom ha félreértettük egymást, vagy ilyesmi. én sem támogatom hogy közpénzen menjen. (egyébként szerintem elég kevés ilyen műtét lehet. de oké, nem pofázok többet)

Cséfi írt két transzszexuális lány blogjáról. erről akartam pár szót írni, ugyanis régóta olvasok egy blogot, egy FTM (female to male) transzszexuális lányról... aki mostmár fiú. illetve egy másikat is, amelyik MTF. mindkét esetben még átalakulás előtt kezdtem el olvasni őket, és megfogott az a csöndes harcuk, amit a testük ellen vívnak. számomra sokkal inkább érthető az amin keresztülmennek, mint például egy transzvesztita, aki simán csak majomkodni akar, vagy fellépni gigantikus sarkú cipellőkben, nagy műszempillákat lobogtatva. Az hogy sikerülünk úgy ahogy a fogantatáskor, és utána a kusza sejtcsomóból ember lesz, számomra az egyik legnagyobb misztérium, egy valóságos csoda. hiszen bármelyik lépéskor elromolhat a terv, vagy a kivitelezés és máris három szemünk lesz, vagy hiányzik a tüdőnk.. vagy akármi.. akkáármi! az, hogy valaki véletlenül fiú lélekkel születik egy lány testbe, az már szinte elhanyagolható hiba. de hiba. és ha ez gyötri őt, és megpróbál tenni ellene valamit, vagy úgy kialakítani az életét hogy az utána jó legyen, akkor tegye. főképp akkor ha ezt szépen, szerényen magánügyként intézi. Azt gyűlölöm, amikor pl a melegek büszkeségi felvonulást tartanak, meg kétszájszéllel kiabálják hogy ők melegek, és fröcsögnek hogy nincs tolerancia. Így hogy legyen az ember toleráns, ha agresszíven az arcomba csapján a hálószobatitkaikat? miért nem lehet csendben élni egymás mellett? a végén még meg kell éljük hogy hetero-pride felvonulást kell tartani? bár lehet, hiszen ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, kisebbség leszünk.

na most jól belekeveredtem mindenbe. namindegy. azért persze nem reklámozni akartam vagy ilyesmi, hiszen Trish is megírta hogy transition is not always pretty... 

(mondjuk a honlapja webdizájn kategória lenne a szánin. hehe)

tegnap valahol ott kezdődött, hogy hazaestem, és megláttam hogy az összes ruhám szennyes, és lázas ütemben kezdtem mosni. gyorsan meg is voltam vele, aztán teregetés, majd mikor öltöztem volna, jöttem rá hogy teregetni kevés volt, radiátoron kellett volna a pulcsit szárítani, különben az életben nem szárad meg. így esett hogy este félhétkor még otthon rohangáltam a tükör és a radiátor között, forgattam a pulcsit ezerrel, hátha az elősegíti a száradás folyamatát. mikor rájöttem hogy reménytelen, akkor kellett nagyhirtelen kitalálni hogy akkor mégis mit vegyek fel?? az örök kínzó kérdés... aztán mivel időm fogytán és már a nemlétező maradék ötpercet is sminkelésre használtam el, az első kezembekerülő felsőt vettem fel, és rohantam ki a buszhoz. félórás csúszással számoltunk, végülis időben megérkeztem a Wesselényi utcába, igaz a másik végébe, a körút felől, úgyhogy várt rám egy hoszabb kutyaszarszlalom, de mivel jó idő volt, még élveztem is a sétát. aztán jobbra feltűnt a Szóda, amiről már képeket láttam, meg hallottam is, és úgy is nézett ki. Bementem, első asztalhoz leültem, mitán kiakasztottam a pincérsrácot olyan kérdésekkel hogy van-e három főre asztaluk, illetve hogy beljebb van-e még hely, a srác már készítette is a braille írásos itallapot nekem. Amíg Senoi oda nem ért, az itallap és az emberek tanulmányozásába fogtam, és egyik jobban összezavart mint a másik. Bőség zavara. a végén már abban se voltam biztos hogy a sörön kívül ildomos-é mást is elszopogatni ebben a műintézményben. Aztán szerencsére megérkezett Senoi, és örültünk egymásnak. Később befutott Ebsik is, de mind a hárman változatlanul paranoiásan nézelődtünk körbe-körbe, fürkésztük az újonnan belépő emberek arcát, mintha halvány remény is lenne arra hogy felismerjünk egy újabb bloggert... Nekem egész este az a kényszerképzetem volt hogy biztos hogy legalább a negyede az ottülőknek blogíró. nemtommért. mondjuk ebsik mögött ülő laptopos fiúk miatt? meg is beszéltük hogy a legmenőbb a realtime blogolás lenne, hárman három laptoppal, nem is beszélnénk, hanem csak gépelnénk sebesen, néha rá-rákattintva a másik lapjára... közben Ebsik sörözött, Senoival mi meg két pinyakoládát szürcsöltünk mintha harisnyabloggerek lennénk... én változatlanul idegeskedtem magamban, meg humorosnak próbáltam látszani, de szerintem levágták hogy izzadstágszagúan próbálkozom, mindenesetre rém jó fejek voltak, így sikerül oldódnom.. de legalábbis nem vakartam szét idegessgemben a fejemet, ahogy szoktam.... A legjobb az volt, mikor Senoi a síelésről kezdett mesélni, és kézfeltartással jeleztük amikor olyan részhez ért, amit már olvastunk... két sörrel, két pinacoladával, két molnárkával egy bélízzel és egy mijotóval a hátunk mögött végülis úgydöntöttünk, hogy az utolsó békávékat elkapjuk, úgyhogy tizenegy előtt felkerekedtünk, és búcsút intettünk az addigra tömött Szódának, ahol addigra már magyarul csak mi meg a pincérek beszéltünk. persze a pincérek is csak velünk... Gyanakszom hogy valamelyik utikalauzban ezt az egy helyet tüntették fel, mint egyetlen budapesti szórakozóhely. Ebsik elvált tőlünk, mikor a versenyt utánakiálltottam, már szeszblogolóhoz illendően furcsa kis tánccal fordult vissza, nem voltam biztos hogy értette hogy mit mondtam, de rámcáfolt, és nemcsak hogy értette, de győzött is... hehhe... mi Senoival az utolsó metróra kapaszkodtunk fel, majd én leszálltam a battyányin, és felkacsáztam hogy megkeressem a buszomat. Furcsán nem voltak várakozó emberek. leginkább egy darab ember sem volt. kezdett gyanússá válni a dolog, és hideg verejték csurgott a hátamon, majd a lélegzetem is bennakadt, mikor megláttam hogy az utolsó buszom már régesrégesrég elment... körbenéztem, és még hallani véltem ahogy egy keselyű vijjog és a szél felsüvít, majd egy ördögszekér is átgurult a színen... levegőt vettem, és közben felrémlett hogy mikor jöttem fel, mintha egy hévet láttam volna a szemem sarkában odalennt... ilyen gyorsan nem futottam még ebben az évben szerintem, de sikerült.

szóval remek volt, megismételhetjük! mondjuk a Szimplában... vagy ahogy egyre jobb lesz az idő, a Platán kertiszékein... következő alkalommal hónyomi lesz a sztárvendég.

I. (avagy Sznob) Bloggerparti a Szódában.

és igen, ebsik nyert...

kamion az árokban