gép.

HZs javaslata:

NVidia nForce2 alaplap(ASUS A7N8X), 512Mb DDR RAM, 360W Chieftec ATX12 táp. régi proci marad

Ebsik javaslata:

Abit IS7 alaplap, 2*256Mb DDR2 RAM, Aerocool Hercules hűtő, Intel Celeron 2,6D 256/533 OEM CPU

jöhet még javaslat!

preferenciám a szokásos: olcsón jót. ilyen persze nincs, úgyhogy csak egy alap gép kéne, video meg hangkártya marad, procim elvileg jó (Athlon XP (Palomino) 1800) meg különbenis velem úgy el tud szállni a ló, hogy a végén ilyet vennék. hehe

tegnap kalligráfia után rohantam a buszhoz hogy még valamennyire időben érjek a Batthyányra, ahol már Senoi és Ebsik várt. perszehogy elkéstem. Utána elsétáltunk a Soho coffee-ba, amire Senoi úgy emlékezett hogy a batyi mellett van, de kiderült hogy a klarkádámtól 10méterre található, de legalább gyönyörű akrobatamutatványokkal szökelltünk a kocsik által felcsapott vízszőnyeg mellett/alatt. Egy esernyő, három testmagasság, és egy félméter széles járda...jövőre a Moszkvai Cirkuszban lépünk fel ezzel a számmal. végül aztán odaértünk, remek hangulatos kis hely, én rögtön zavarbajöttem a nagy kávéválasztéktól, hiszen csak a kis üvegpoharas espressót ismerem amit régen a zongoratanárnőm kevergetett alumínium kiskanálkájával, a tejeskávét (kis kávé+sok tej) amit én szoktam néhanéha inni, illetve a frappét ami meg a mekkdonálc remekműve főleg nyáron vaníliafagyival. Végül a pincérlány elárulta hogy mi mit takar, így egy Arisztokrata forrócsoki mellett döntöttem. a puccos név egy csokipudingra hajazó enyhén édes dolog rumos mazsolával és tejszínhabbal, szóval tökéletesen beleillett a fogyókúrámba. persze magasról tettem rá, hideg volt, átfáztunk, így mind ott ücsörögtünk, és szürcsöltük, kanalaztuk a finomságokat. Ebsik ismét bölcsen hallgatott, Senoi vitte a beszélgetés fonalát, én meg a szokásosnál is bárgyúbb meg gonoszabb poénokat durrogtattam. egyszercsak a pincérlány lecsapta a számlát az asztalra hogy fizessünk, és ekkor derült ki hogy a hely kilenckor(!!) zár. Leforrázva szedelőzködtünk, majd vissza a batyira, ott meg letesztelendő bementünk a San Marzano pizzériába, ami nekem egész tetszett, a kaja nagyon finom, csak elég drága. Senoi rögtön ötletelt is: ide cégesen kell meghivatni magát az embernek, és akkor végigeheti az étlapot. Ebsik egy 650 forintos pohár sört szorongatott, Senoi egy ruccola salátát kért, és kapott, ami pont úgy nézett ki mint a filmekben: hatalmas tányér, rajta a pár levél saláta megdizájnolva középen, és néhol még pár loccsintás pesto szósz. Én gorgonzolás sült gombafejeket kértem, ami szintén öt pici fej gombácska volt, de a végén se én se Senoi nem panaszkodott, mert mindent ellensúlyozott a finom íz.

Senoi még sütit is rendelt:

aztán 11 felé hazaszállingóztunk. Remek volt, meg kell majd ismételni.

(hónyomi, nem felejtettelek el, csak ez még nem a Platános)

"A géped meg mostmár 99% hogy alaplaphibás" - jelentette HZs, házi kórboncnokom, majd hozzátette hogy - "de egy újhoz új proci is meg új memória is kell... hetvenezer alatt nem nagyon úszod meg." Francfrancfranc. Ez most pont nem hiányzott...

ma partizántalálka lesz ha minden igaz, a helyszín még egyeztetés alatt, felmerült már a sarki hörpintőtől kezdve a koktélozos puccparádé hely is, de a drága helyeket élből elvetettük tekintettel soványka pénztárcáinkra.

lesz egy kevés cseresznye... (ha a fagyosszentek is úgy gondolják)

Nolinak sok szeretettel

szóval...

wörkshop jó volt, persze amilyen vagyok, nem vittem fürdőruhát... szóval lábáztatás helyett láblógattam, Zalakaros csudaklassz hely, kisbalaton mégjobban, arrafelé mentünk haza: Keszthely, Badacsony, végig a Balaton északi partján, 26 fok és szikrázó napsütés. Estebédeltünk füreden, majd hazament mindenki.

este amikor hazaértem, kicsomagoltam, mostam meg ilyesmi, majd felhúztam a futócipőm, és kimentem a szigetre, lefutottam az adagom, immár nem haltam meg annyira, csak kicsit., majd be az ágyba.

szombaton suli, megint traumatológia volt azzal a helyes orvos pasival akinek ráadásul nagyon jó szövege van, nyolc órán keresztül mindenki éberen figyel, amíg ő meg lebilincselően magyaráz, meg szájbarág. ilyen embernek, (stílus, elkötelezettség) kellene lennie mindenkinek aki tanítani megy. sulinak vége, tipliztem haza és örömmel tapasztaltam hogy a tavasz végérvényesen megérkezett vidékre is: tiszta friss zöld lomb, fehér virág, méhzümmögés és dús zöld fű volt a kert...  Manci is megjött a kutyakozmetikustól, akihez többet nem is visszük majd,, mert olyan hülye Westie-fejet vágott szegény Mancinak, hogy egész hétvégén ollóval üldöztük hogy itt-ott nyisszantsunk a szőrzetén. Otthon aztán volt nagy kertrendezgetés: metszettünk (eper, alma, szőlő, rózsa, ilyesmi), gereblyéztünk (füvet, falevelet, kutyaszart), ültettünk szép virágokat, kis tavacskánkat (egy db kútgyűrű, aminek apu lebetonozta az alját) rendbetettünk, és vettünk bele négy piros aranyhalat meg egy feketét, jövőhéten hozunk bele békalencsét a Tiszáról (ez egy megszokott tavaszi program már nálunk ahogy kiözönlik a família egy-egy befőttesüveggel meg egy bottal, és térdig gázol az iszapban, hogy aztán zavaros trutyival eressze tele az üvegeket. ezen a ponton már sok bámészkodó ember szokott csodálkozni)

szóval jó kis tavaszi munkák voltak, amiket imádok.

jaigen, aki esetleg még nem jött volna rá hogy miért esett tegnap este az eső: mert éppen félúton jártam a sziget felé...

hol van ez?