tegnap kalligráfia után rohantam a buszhoz hogy még valamennyire időben érjek a Batthyányra, ahol már Senoi és Ebsik várt. perszehogy elkéstem. Utána elsétáltunk a Soho coffee-ba, amire Senoi úgy emlékezett hogy a batyi mellett van, de kiderült hogy a klarkádámtól 10méterre található, de legalább gyönyörű akrobatamutatványokkal szökelltünk a kocsik által felcsapott vízszőnyeg mellett/alatt. Egy esernyő, három testmagasság, és egy félméter széles járda...jövőre a Moszkvai Cirkuszban lépünk fel ezzel a számmal. végül aztán odaértünk, remek hangulatos kis hely, én rögtön zavarbajöttem a nagy kávéválasztéktól, hiszen csak a kis üvegpoharas espressót ismerem amit régen a zongoratanárnőm kevergetett alumínium kiskanálkájával, a tejeskávét (kis kávé+sok tej) amit én szoktam néhanéha inni, illetve a frappét ami meg a mekkdonálc remekműve főleg nyáron vaníliafagyival. Végül a pincérlány elárulta hogy mi mit takar, így egy Arisztokrata forrócsoki mellett döntöttem. a puccos név egy csokipudingra hajazó enyhén édes dolog rumos mazsolával és tejszínhabbal, szóval tökéletesen beleillett a fogyókúrámba. persze magasról tettem rá, hideg volt, átfáztunk, így mind ott ücsörögtünk, és szürcsöltük, kanalaztuk a finomságokat. Ebsik ismét bölcsen hallgatott, Senoi vitte a beszélgetés fonalát, én meg a szokásosnál is bárgyúbb meg gonoszabb poénokat durrogtattam. egyszercsak a pincérlány lecsapta a számlát az asztalra hogy fizessünk, és ekkor derült ki hogy a hely kilenckor(!!) zár. Leforrázva szedelőzködtünk, majd vissza a batyira, ott meg letesztelendő bementünk a San Marzano pizzériába, ami nekem egész tetszett, a kaja nagyon finom, csak elég drága. Senoi rögtön ötletelt is: ide cégesen kell meghivatni magát az embernek, és akkor végigeheti az étlapot. Ebsik egy 650 forintos pohár sört szorongatott, Senoi egy ruccola salátát kért, és kapott, ami pont úgy nézett ki mint a filmekben: hatalmas tányér, rajta a pár levél saláta megdizájnolva középen, és néhol még pár loccsintás pesto szósz. Én gorgonzolás sült gombafejeket kértem, ami szintén öt pici fej gombácska volt, de a végén se én se Senoi nem panaszkodott, mert mindent ellensúlyozott a finom íz.
Senoi még sütit is rendelt:
aztán 11 felé hazaszállingóztunk. Remek volt, meg kell majd ismételni.
(hónyomi, nem felejtettelek el, csak ez még nem a Platános)
