solideo: irigyellek és
lélekben veled vagyok ott siófokon. és a Ford Fairlane kalandjai is egy
alapmű, de ugyanúgy mint a többi hasonló kamasz-alapműnek az kell hogy
akkor lásd amikor fogékony vagy rá. amikor kamasz vagy. és szerintem
még a nyolcvanas évek is kellenének hozzá. van egypár ilyen egyszeri és
térbenidőben megismételhetetlen érzésvilágú alapmű. nekem a legnagyobb
a gyűrűkura volt, annó 12évesen a polcról levett zöld vászonkötésű
sárguló papirú könyv, mintha csak kincset találtam volna, maga a könyv
is olyan volt, hátmég az a varázs ami csak úgy burjánzott-gőzölgött
belőle. Most újra beleolvasva egy rakás idétlen túlmesterkélt naiv
mese.
bár az az igazság hogy ismerem azt az érzést is, a csökönyös ellállást,
ahogy szilárdan megmakacsoltam magam egy egy ilyen helyzetben, amikor
ilyen ún. alapművel szembesítettek. mert ugye meg kellett volna értsem
hozzá hogy aki meg akarja mutatni, volt kamasz, egyszóval volt egyszer
más is mint aki most, és annak a másik életének én nem voltam, nem
lehettem részese. és ez ellen tiltakozhattam tudatalatt - ehhehh, most fejtem meg magamat is. Ilyen volt nekem a
Dead Man,
emiatt ilyen lett Johnny Depp - akit Jack Sparrowként rehabilitáltam,
de sorolhatnám még a sort, amikor ültem csak üres, kissé lefitymálló
tekintettel a képcső előtt.. Félelem és reszketés Las Vegasban,
Arizónai Álmodozók, stb...