solideo: irigyellek és lélekben veled vagyok ott siófokon. és a Ford Fairlane kalandjai is egy alapmű, de ugyanúgy mint a többi hasonló kamasz-alapműnek az kell hogy akkor lásd amikor fogékony vagy rá. amikor kamasz vagy. és szerintem még a nyolcvanas évek is kellenének hozzá. van egypár ilyen egyszeri és térbenidőben megismételhetetlen érzésvilágú alapmű. nekem a legnagyobb a gyűrűkura volt, annó 12évesen a polcról levett zöld vászonkötésű sárguló papirú könyv, mintha csak kincset találtam volna, maga a könyv is olyan volt, hátmég az a varázs ami csak úgy burjánzott-gőzölgött belőle. Most újra beleolvasva egy rakás idétlen túlmesterkélt naiv mese.
bár az az igazság hogy ismerem azt az érzést is, a csökönyös ellállást, ahogy szilárdan megmakacsoltam magam egy egy ilyen helyzetben, amikor ilyen ún. alapművel szembesítettek. mert ugye meg kellett volna értsem hozzá hogy aki meg akarja mutatni, volt kamasz, egyszóval volt egyszer más is mint aki most, és annak a másik életének én nem voltam, nem lehettem részese.  és ez ellen tiltakozhattam tudatalatt - ehhehh, most fejtem meg magamat is. Ilyen volt nekem a Dead Man, emiatt ilyen lett Johnny Depp - akit Jack Sparrowként rehabilitáltam, de sorolhatnám még a sort, amikor ültem csak üres, kissé lefitymálló tekintettel a képcső előtt.. Félelem és reszketés Las Vegasban, Arizónai Álmodozók, stb...