otthon hagytam a telefonom, jaj!

győzött a mozi. minden szempontból, ugyanis a film zseniális! az év vígjátéka az mát tuti. (Nekem mondjuk levett az élvezeti értékéből az hogy nagyon hasonlított a főszereplő a volt főnökömre, aki minden jellemi szempontból a karakter ellentettje...)

ártatlan képpel odafordultam az előbb Gusztustalanfejűhöz: "nem kérsz egy kis szőlőt?" -"ááá, nem!" -"akkor kidobom..." itt megcsillant a szemében a spúrság "ki ne dobd! akkor inkább add oda!..." ..és már harsogtatja is mosatlanul mert ilyen szodé "...jót tesz a vesének, és este majd lehet rohangálni a vécére!" Egy elégedett gonosz vigyor kíséretében vállonveregetem magam.

történések halomra:

délben vettem csak észre hogy nemhogy kifordítva, de még fordítva is van rajtam a bugyim. hogy ezt hogy sikerült abszolválni, nemtudom (nem, nem tanga.) Reménykedek hogy dupla szerencsét hoz. Aztánmeg az elébb egy kecses mozdulattal levertem a kollégám asztaláról egy vízzel teli üvegpoharat, de olyan svunggal - nagy átéléssel magyaráztam épp valami korszakalkotó bölcsességet -, hogy a padlószőnyegen ripityára tört. Pedig céges, vastagüveges, atombiztos. nembaj, nekem sikerült, sőt még a kollégám fél asztalát is árvízsúlytotta területté nyilvánítottuk, rohantam is törtlőpapirokért. Mostmár száraz az asztal, de felettébb pöndörödősre száradtak meg a fontos dokumentumai. így járt.

Aztán jött a feketeleves... furcsán kavargott a gyomrom... kivirkavar, szircsszörcs... én meg csak füleltem hogy hátebből meg mi lesz? aztán nem kellett rajta sokat töprengeni, csak iszkiri... mostmár sejtem hogy a reggel megevett mosatlan szőlő volt a ludas. Ami végülis egészségére, még örülök is, hiszen soha semmilyen hasmenést nem tudtam még összeszedni, se egy csinos vérhast, se semmi, pedig Tunéziában a végén csapvizet ittunk, és utcagyerekektől vett mosatlanbarackot harsogtattunk, mégse; szóval már egész megörültem, hogy végre valami jó kis fogyókúra, amikor eszembejutott hogy nem csak reggel ettem, hanem ebédkor is, és akkor se mostam meg, és sokkal többet éééés ...este meg mozi...

de legalább nem kellett olyan türelmetlenül várnom mint Gonzinak ma kakamanóra

ma utamba akadt egy csodaszép Spyder sígatya hirdetése, amitől ismét fellángolt a takarékra erőltetett síelési kedvem. a másik gatyám úgyis kiszaggattam tavaly egy irgalmatlan zakózás közben egy kis részen, fenéken stoppolt sígatya az nem játszik. bár ha belegondolok, volt már olyan divattörténeti kor, amikor az volt a menő ha a koptatott répafazonú márványfarmerre minél több emblémát, címkét varrtak. összevissza, akár házilag is sufnituningolva. Bevezessem ezt a téli sportruházatra is?

ennek a zenének az álmos napsütéses lassúságával körülbelül azonos a lelkiállapotom, már ha egy zenével lehet válaszolni a hogyvagy? kérdésre. Köszönöm jól. Mondhatni, soha rosszabbul, és sőt...

ápdét: zenének utánajártam, mert már ezredszer játszottam újra, és egyre egyre jobban beleszédültem: John Frusciante - Murderers. Listen here. Read here.

úúúú ááááááááá, most telefonált a nagyobbik hugom hogy november 19-én férjhezmegy!!! áááááá, ez hihetlen... basszus hiszen nem is olyan rég volt amikor még együtt legóztunk, csigaversenyt csináltunk, crosspályán bicajoztunk meg cakkosra vágtuk a körmeinket, hogy nagyobban tudjunk karmolni a másikon, meg hasonló finom leányos dolgok, mostmeg asszony lesz... beszarás... zsepit ide, elérzékenyültem.