történések halomra:

délben vettem csak észre hogy nemhogy kifordítva, de még fordítva is van rajtam a bugyim. hogy ezt hogy sikerült abszolválni, nemtudom (nem, nem tanga.) Reménykedek hogy dupla szerencsét hoz. Aztánmeg az elébb egy kecses mozdulattal levertem a kollégám asztaláról egy vízzel teli üvegpoharat, de olyan svunggal - nagy átéléssel magyaráztam épp valami korszakalkotó bölcsességet -, hogy a padlószőnyegen ripityára tört. Pedig céges, vastagüveges, atombiztos. nembaj, nekem sikerült, sőt még a kollégám fél asztalát is árvízsúlytotta területté nyilvánítottuk, rohantam is törtlőpapirokért. Mostmár száraz az asztal, de felettébb pöndörödősre száradtak meg a fontos dokumentumai. így járt.

Aztán jött a feketeleves... furcsán kavargott a gyomrom... kivirkavar, szircsszörcs... én meg csak füleltem hogy hátebből meg mi lesz? aztán nem kellett rajta sokat töprengeni, csak iszkiri... mostmár sejtem hogy a reggel megevett mosatlan szőlő volt a ludas. Ami végülis egészségére, még örülök is, hiszen soha semmilyen hasmenést nem tudtam még összeszedni, se egy csinos vérhast, se semmi, pedig Tunéziában a végén csapvizet ittunk, és utcagyerekektől vett mosatlanbarackot harsogtattunk, mégse; szóval már egész megörültem, hogy végre valami jó kis fogyókúra, amikor eszembejutott hogy nem csak reggel ettem, hanem ebédkor is, és akkor se mostam meg, és sokkal többet éééés ...este meg mozi...

de legalább nem kellett olyan türelmetlenül várnom mint Gonzinak ma kakamanóra