a kutya idomítás nekem itt kezdődik (de itt is ér véget) : Skidboot a kutya (nem tudok direkt linkelni, az oldalon a harmadik kisfilm)

tegnap kalandos körülmények között sikerült az utolsó pillanatban megvennem az ajándékokat, pedig már épp kezdtem feladni. és perszehogy nem bírtam ki máig, úgyhogy még tegnap vacsora közben odaadtam. imádok ajándékokat vásárolni, de amikor megvettem, akkor már rögtön égeti a kezem hogy odaadjam, úgyhogy sokszor van/volt olyan hogy a karácsonyi ajándékok se tartottak ki december 24-ig...

a Gusztustalanfejű nem tud másként írni tollal, csak ha közben kinyújtja a nyelvét és furcsa grimaszba torzul az arca... bár nemtudom hogy egy torz dolog hogy tud torzulni mégtovább. úgy megverném!

jóreggelt, suttogta a fülembe, cserébe kinyomtam az ébresztőt még egy kicsit. vásároltam reggelirevalót, meg szülinapi csokikat. tényleg, mindenki most született?! biztos azok az ezerkilencszázhetvenvalahányas hosszú februári éjszakák, amikor hétfőnként még műsor se volt a tévében...

dzsízösz de kevés lett hirtelen az a temérdekmilliárd időm amivel nemisolyanrég alig tudtam mit kezdeni. Szervezni is kéne sokmindent. Holnapra például a koncertet, megmég színházat, hétvégét, helóvínt, szülinapokat, baráti összeröffenést, otthonlétet, család- és temetőlátogatást.

és allokálni egy kis időszeletet magamra is. mondjuk egy hajmosásnyit.

ömlesztve:

pénteken senoival zoóbkati divatbemutatón, ahol a szervezés ugyan fejetlen volt, a ruhák viszont egész lenyűgöztek, egykét darabot énis szívesen viselnék.

szombaton délelőtt a virányosi japán iskolában bolhapiac, kirakodóvásár és remek hangulat, csupacsupa japán kisiskolással, meg sok otthoni kacat, meg akciós 50forintos szuper magazin meg hasonlók, illetve a tantestület sütött főzött, nagyon finomat (yakisoba). (japán anyukák által otthon készített sushikból aznap betegre zabáltam magam. kánaán)

mikor hazaértem, beájultam az ágyba, és este hétig aludtam, amikor felkelve viszont nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni (egy jó könyvem sincs mostanában, ez nemállapot!), amikor este tíz felé kinézve az ablakon megláttam hogy milyen nagyon ködös-párás idő van, és megkívántam a sétálást, így gyorsan felöltöztem, hónomalá csaptam a fényképezőt az állvánnyal, és nyakamba vettem a várost. mindenféle lehetetlen helyre bemásztam, belógtam, felmásztam, majdnem a Moszkváig mentem, és fél egyre értem haza. egyszer nagyon beszartam: egy majdnem macska méretű patkány surrant át előttem, először azthittem vmi pici kutya vagymittomén, annyira nagy volt (vagy húsz centi maga a teste), de barna volt, félreérthetetlenül rágcsálóformájú, és ott volt a még plussz húsz centis csupasz farka...  lehet hogy vombat volt, vagy valami ilyesmi..

vasárnap meg tesómékkal megnéztük a leendő új házukat Dunakeszin, és végülis náluk lebzseltem egész délután is...

net nélkül egy egész hétvégét! túléltem.