EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

2005. december 04. - Mirwen
az azért nemsemmi hogy még mindig zúg a fülem... ilyen még nem nagyon fordult elő velem.

listen: Amon Tobin - Bridge (Permutation)

csak annyit fűznék még hozzá, hogy a tegnapi bulit élő egyenes adásban fojtotta meg az a hülye szőke picsa aki felment a színpadra, és igen, tök jól táncolt, meg jól is nézett ki, eleinte még én is lelkesedtem érte meg minden, de egészegyszerűen nem bírta abbahagyni, és nem jött le a színpadról.... miért nem vette észre magát?! namindegy. a zene isteni volt!

vezetés jól ment, önbecsülésem, önbizalmam kisimogatva szépre, aztán kicuppogtam a krumpliföldre, és kiteregettem szépen sorban a radiátorra a két zoknim, a cipő belső betétét, meg a cipőt, aztán mikor a főnök elment tárgyalni, odahúztam a széket is, és felpakoltam a lábam is, hogy száradjon a gatya szára is, meg hogy melegedjen a lábam. aztán kaptam mostmár pulcsit is, meg papucsot is, hála a kollégáknak, a zoknim meg megszáradt, hála a feltekert fűtésnek.

mareggelem katasztrofálisan indult. a mottó: Soha ne vegyetek Vagabond cipőt. Kezdődött mindez azzal, hogy 8-kor az óbudai ATI-ban volt jelenésem, így már előző nap kinéztem hogy a 18-as busszal tudok oda eljutni a legjobban, ami a szentlélek térről óra40-kor indul, és 10 perc a menetidő. szuper! indulok reggel, erre tiszta latyak minden. első szitkozódás: mint egy naposcsirke, akkora léptekkel lehet csak haladni ebben a krva cipőben, mert úgy csúszik a tükörsima talpa mint csiga a taknyon. Szóval ilyen tipitopizva úgy negyed órára nyúlt az ötperces gyalogút, és ekkor már fújtattam hogy a franc: ezt lekésem, de végülis mindegy, megy 50-kor is megy, max majd kések egykét percet. csak dugó ne legyen! imádkoztam... buszra felszálltam, ekkor feltűnt másik furi dolog: mintha hidegebb lenne a nagylábujjamnál mint szokott.. mer ugye ez a kurva cipő még hideg is, hiába bélelt, a vékony talpán átsüt a hideg. szóval nem csak a hideg sütött ott, hanem a latyak kezdett olvadni, majd különféle ozmotikus folyamatokkal a nagylábujjam felé vette az irányt. jóvan, mindegy, csak érjek már ki! állok a buszon, már csak két megálló, mingyá ott vagyok, erre mitlátok: három ellenőr húzza épp felfelé a karszallagját. APICSÁBA! fú, na már csak egy büntetés hiányozna mareggel, így menekülőre fogtam, és sikerült leszállnom még mielőtt elkaptam volna. namost milegyen? álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség a semmi közepén, térdig latyakban. aztán megindultam kifelé, amerre az ATI-t sejtettem. a soundtrack valami komor, bús orosz opera részlet volt, ahogy erőltetett-meneteltem a szélnek feszülve azon a félméteres járdának nevezett valamin, amit kétpercenként hólével terített be egy-egy elhúzó kamion, teherautó. és a cipőm megadta magát... a latyak kézenfogva mászott be a talp és a felsőrész között, kórusban énekelve. a gatyám meg hosszú, az térdig felszívta a vizet - hála a magasságos hajszálcsövességnek -, a zoknim immár jéghidegen cuppogott, a fejem meg le akart esni a hideg széltől. Nnna, ilyen egy igazi lúzer reggel - néztem az órámra, és bő 15 perces késéssel, igen erősen szar kedvvel beestem az órára.

komplett őrültekháza. az van, más nincs. a programok mint a mágnesek, ragadnak össze, sűrűn-ragacsosan egy napra, szóval van egy nap, akkor rögtön három program is, másnap semmi, aztán két nap múlva megint valami, de arra a napra újabb legalább három dolog. nincs ez másként december 17-vel sem, amikor krumpliföldi nagyszabású karácsonyiparti, ugyanekkor ebéknél is karácsonyiparti, illetve aeonflux invitált erősen erre a jó kis bulira. lehet hogy a végén leszarom az összes korporét kis/nagyestélyis karácsonyi baszakodást, és szeletelni ikszelgetni megyek.
süti beállítások módosítása