mareggelem katasztrofálisan indult. a mottó: Soha ne vegyetek Vagabond cipőt. Kezdődött mindez azzal, hogy 8-kor az óbudai ATI-ban volt jelenésem, így már előző nap kinéztem hogy a 18-as busszal tudok oda eljutni a legjobban, ami a szentlélek térről óra40-kor indul, és 10 perc a menetidő. szuper! indulok reggel, erre tiszta latyak minden. első szitkozódás: mint egy naposcsirke, akkora léptekkel lehet csak haladni ebben a krva cipőben, mert úgy csúszik a tükörsima talpa mint csiga a taknyon. Szóval ilyen tipitopizva úgy negyed órára nyúlt az ötperces gyalogút, és ekkor már fújtattam hogy a franc: ezt lekésem, de végülis mindegy, megy 50-kor is megy, max majd kések egykét percet. csak dugó ne legyen! imádkoztam... buszra felszálltam, ekkor feltűnt másik furi dolog: mintha hidegebb lenne a nagylábujjamnál mint szokott.. mer ugye ez a kurva cipő még hideg is, hiába bélelt, a vékony talpán átsüt a hideg. szóval nem csak a hideg sütött ott, hanem a latyak kezdett olvadni, majd különféle ozmotikus folyamatokkal a nagylábujjam felé vette az irányt. jóvan, mindegy, csak érjek már ki! állok a buszon, már csak két megálló, mingyá ott vagyok, erre mitlátok: három ellenőr húzza épp felfelé a karszallagját. APICSÁBA! fú, na már csak egy büntetés hiányozna mareggel, így menekülőre fogtam, és sikerült leszállnom még mielőtt elkaptam volna. namost milegyen? álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség a semmi közepén, térdig latyakban. aztán megindultam kifelé, amerre az ATI-t sejtettem. a soundtrack valami komor, bús orosz opera részlet volt, ahogy erőltetett-meneteltem a szélnek feszülve azon a félméteres járdának nevezett valamin, amit kétpercenként hólével terített be egy-egy elhúzó kamion, teherautó. és a cipőm megadta magát... a latyak kézenfogva mászott be a talp és a felsőrész között, kórusban énekelve. a gatyám meg hosszú, az térdig felszívta a vizet - hála a magasságos hajszálcsövességnek -, a zoknim immár jéghidegen cuppogott, a fejem meg le akart esni a hideg széltől. Nnna, ilyen egy igazi lúzer reggel - néztem az órámra, és bő 15 perces késéssel, igen erősen szar kedvvel beestem az órára.
