hogy mi van a "mozirandis mokkerral"*? épp most beszéltük meg mélen, hogyha egy év múlva sem csajozott még be, és még mindig tartjuk a kapcsolatot, akkor felfogadom bérapának. Igazából már van egy bérapa-jelölt listám, ami kereken két személyből áll: D-ből és HZs-ből. bár félő, hogy ha D-től szülnék gyereket, azt a későbbiekben felvenné egy cirkusz Pinokkiónak, ugyanis nekem se pisze az orrom, de D se semmi... Szóval a lista kibővült most három személyre. De legalább MM már tud a tervemről, míg a többiek még csak nem is sejtik mi vár(na) rájuk! muhahhahaaaa

*: nagyon jó szó, tetszik. A srácot ezennel MM-nek fogom hívni.

a karácsonyi titokzatos képeslapküldő most egy íméllel próbál csábításba lendülni: meghívót küldött a tavasszal Bonn-ban megrendezésre kerülő tréningjére. meg hogy perszonelli nagyon boldog lenne ha eljönnék meg így tovább... és megújult a honlapja is, és akkor kezdett körvonalazódni a turpisság amikor azt végignéztem: már egy szó sem esik a feleségéről, akivel ketten voltak trénerek... szóval így állunk. írtam vissza neki egy köszönöm, majd gondolkodom rajta levelet, hogy azért bunkó ne legyek, megpersze a fene se tudja mikor jön még jól egy ilyen kapcsolat. számító-e vagyok?

sushilovers unite!

lefagy a kezem. dolgozni kéne. ma megint sokáig maradok. de azt már tudom, hogy ki fogom próbálni hónyomi mai receptjét vagy ma vagy holnap. fenomenálisan hangzik, bár az uborkától kicsit idegenkedek, hiába no, sosem tartozott a nyers kígyóuborka a kedvenceim közé...én tegnap smack-szerű tésztát ettem este, csak eztis még a kínairól hoztam, és nagyon finom volt: elvileg langusztás, gyakorlatilag meg nemtudom, de a recept a zacsi hátulján írta hogy egy kanál szezámolajat tegyek rá a végén, és tényleg ez tette fel a koronát az ízekre! nem is gondoltam volna...

jézus de agyhalott bejegyzés ez... pont mint aki írta... eljutottam egy olyasfajta nihil állapotba, hogy tanítani lehetne...

tegnap hatszor szállt el a gépem, kétszer nem volt netem, úgyhogy kicsit voltam csak ideges... aztán végül feladtam a küzdelmet, és bevackoltam olvasni. jobb is volt.

az arcomon már múlik is el a cucc, úgyhogy nem fogok én semmi gyógyszert kiváltani, hiszen tudom hogy viszonylag gyorsan (5nap) tünetmentes leszek, nem is ezzel volt a gond, hanem azt akarom már megtudni hogy mi okozza hogy NE alakuljon ki legközelebb már... mindegy.

ma az új csizmámban feszítek, bár még nem hozom a lehengerlő formámat, azért igyekszem.. ehhehhh

orvosnál:

én: "jónapot, csak azért jöttem hogy megmutassam az arcom megint hogy most hogy néz ki".

doki: "jöjjön közelebb!"

közelebbmegyek, felkapcsolja a lámpát, ami egy nagyítón van és belenéz

doki: "jajj!" -hátrahőköl- "jó hogy eljött, mert most tényleg ...ööö...látványos!" ...

aztánvégül egy újfajta zirtek szerű gyógyszer meg egy mosdókrém receptjével kijöttem. persze a mosdókrémet nem váltom ki, mert az a vazelin szerű vízben oldhatatlan szar az jó kocsikenőcsnek, buziknak síkosítónak és akár disznózsír helyett is, de mosakodni nem lehet vele... doki után bevetettem magam a Mammutba, ahol nem arattam osztatlan sikert az ismétcsak sokcekkeres bőkabátos szerkómban, és a csodaszép új arcommal, de magasról leszartam, és nézelődtem a cipősboltokban, és szerencsés voltam, mert találtam egy frankó fekete bőrcsizmát végrevégre amit meg is vettem iziben!

háromkor meg beültem az alapítványhoz a könyvtárba hogy jókislányoz méltóan a maradék két órában megcsináljam a házimat. négyóra felé járhatott az idő, amikor észrevettem hogy az egyel régebbi házival szenvedek, úgyhogy akkor mégegyszer nekiveselkedtem immár a jónak...

hát így mulat egy magyaremberfialánya

meló. de már csak pár percig, ugyanis úgy nézek ki, hogy a főnök ijedten hátrahőkölt mikor meglátott. megyek dokihoz. persze úgysem csinál semmit. addigis most reggel jól beleolvasgattam mindenféle kontakt dermatitisz-es honlapba, és elhűlve nézegettem a képeket... aztán jöttek a kollégák a jobbnál jobb ötletekkel, úgymint barna papírzacskó a fejre, fellépni halloween-kor, és hogy ne sírjak, mert az most csípne. aranyosak, nem?