orvosnál:

én: "jónapot, csak azért jöttem hogy megmutassam az arcom megint hogy most hogy néz ki".

doki: "jöjjön közelebb!"

közelebbmegyek, felkapcsolja a lámpát, ami egy nagyítón van és belenéz

doki: "jajj!" -hátrahőköl- "jó hogy eljött, mert most tényleg ...ööö...látványos!" ...

aztánvégül egy újfajta zirtek szerű gyógyszer meg egy mosdókrém receptjével kijöttem. persze a mosdókrémet nem váltom ki, mert az a vazelin szerű vízben oldhatatlan szar az jó kocsikenőcsnek, buziknak síkosítónak és akár disznózsír helyett is, de mosakodni nem lehet vele... doki után bevetettem magam a Mammutba, ahol nem arattam osztatlan sikert az ismétcsak sokcekkeres bőkabátos szerkómban, és a csodaszép új arcommal, de magasról leszartam, és nézelődtem a cipősboltokban, és szerencsés voltam, mert találtam egy frankó fekete bőrcsizmát végrevégre amit meg is vettem iziben!

háromkor meg beültem az alapítványhoz a könyvtárba hogy jókislányoz méltóan a maradék két órában megcsináljam a házimat. négyóra felé járhatott az idő, amikor észrevettem hogy az egyel régebbi házival szenvedek, úgyhogy akkor mégegyszer nekiveselkedtem immár a jónak...

hát így mulat egy magyaremberfialánya