három pattanás nőtt a karomra.. a karomra?!?! miért? a karom mindig flawless volt, hibátlan és hamvas, a pattanásos időszakom rég elmúlt, a maradék egykét arc-harcosnak is méregdrága szerek vetnek véget, erre most ezt kell megérjem. mi jön ezután? bajszom nő?

Micsoda egy birka nép vagyunk. Itt ülök a céges buszon -heading to =
krumpliföld- és a hüje soför nyomatja a meleget mint állat. Ami n=
em lenne rossz ötlet mondjuk egy bp-pécs utvonalon, de rövid távon =
nem vetközik neki az ember. És mindenki ül, melegevan, morog a bajsza=
alatt, és tür mint az emlitett birka. ...velem egyetemben.

tegnap sajnálatos módon (újra)felpakoltam a gépemre a Caesar III.-t. Nem kellett volna...

ehhh, most aszonták hogy depis-befordulósak a mostani írásaim... pedig esküszöm nem így terveztem. egyébként miért van az hogy ha az ember azt írja le hogy milyen jól érzi magát, vagy milyen szerelmes, az rögtön olvashatatlan nyáltenger lesz? pedig jó lenne azt is megfogalmazni tudni. de akkor az illetékes elvtársnak jelezném egyértelműen hogy pitiáner fasságokon pöccenek be néha, amúgy viszont tökéletesen boldog vagyok meg szerelmes, ami így karácsony felé közeledve különösen nagyonjó, mert ilyenkor fordul be a legjobban az ember ha egyedül van.

az milyen már hogy már két hete nem netezek itthonról mert azthittem hogy ki van kapcsolva má' megint, közben pedig csak újra kellett volna indítani a modemet...

faszkivan. főleg a kancsal vécésnénikkel meg a baráti körükkel. meg akik nem tudják hogy hol a bunkóság határa.

amúgymeg karácsonyi ajándék gyanánt megkértem újra az internetet. bár lehet hogy a végén beszopom és vissza már nem adják mondván hogy ha eddig elvoltam nélküle akkor most minek is? és ....khhm... még dolgozom a válaszon

az előbb telefonált az egyik kollégám, hogy ugyan menjünk már le a garázsba, mert rácsukódott a pickup ajtaja miközben bennt matatott, és most ott bennt ül, és várja a megmentést. Miután kipihentük a percekig tartó röhögést, görnyedezve letámolyogtunk a kocsihoz, hogy ismét csurgó könnyekkel támaszkodjunk egymáshoz a látványtól, ahogy szerencsétlenül mosolyog ki a raktérből hátul, megadóan ücsörögve, szatyrait szorongatva. aztán jófejek voltunk és kiszabadítottuk. természetesen apróra lefotóztuk a mentési kísérletet, nehogy a szabadságon lévő kollégák lemaradjanak róla

az elmúlt napokból a péntek éjjelt szerettem a legjobban, amikor mindenfélét megbeszéltünk csendben. meg aztán volt egy szép vasárnap délelőtt is - megérdemelt büntetéssel egyetemben -, de ne feljetsük el az esti koreai kajáldás vacsit se, ami ismét borzasztó autentikusra sikerült. KCs barátnőmmel beszélgettünk csillogó szemmel a karácsonyi vacsin, aki végre összejött álmai pasijával, és immár két hónapot tudnak a hátuk mögött és dúl a láv, és rózsaszín a köd, hogy ezt mennyire nem lehet elmondani, hanem csak átélni... és hogy végülis szerencsések vagyunk, mert egy lukas garast nem adtunk még nem is olyan rég azért hogy nem vénkisasszonyként halunk meg. emlékszem ahogy augusztus huszadikán is írta az sms-t, hogy "most indultunk el anyámmal a tüzijátékot nézni kettesben. Van ennél még lejjebb harmincévesen?" és visszaírtam neki hogy "igen. mikor pizsiben ülsz otthon egyedül és hímzel, és még anyád se hív fel."

kilátás az ablakomból. még nem jutott időm megpucolni, bocsánat a maszatos üvegért.