nnna, a mai nap betetőzéseképp elmentem még egy allergiatesztet is megcsináltatni, azt az alkarra karcolgatós parlagfüvest. Szerintem én vagyok magyarországon az egyetlen aki semmire sem allergiás.. még tengerimalacra sem.

voltam szemészeti szűrésen és jól kiderült hogy kancsal vagyok.. vagyis hogy astigmiás, tehát hogy látok messzire meg minden számot leolvasok a tábláról is, csak homályosak a szélei... kicsit olyan mintha szétcsúszna a kép, és ezért hunyorogtam. ami ugye maximum szarkalábakat ad, de nem éleslátást... nem vészes a dolog szerencsére, meg ahogy utánaolvastam minden második embernek ilyen a szeme, csak engem nagyon zavart.. egyetemen Sasszemnek hívtak, és az "egy padsor kimarad" zéhákon is simán leolvastam az előttem ülő lapját.

persze a szűrésen is cselesek voltak, mert rögtön lehetett keretet is venni a következő szobában... illetve nézni.. rohattul zavarna egy keret most asszem. meg ráadásul az is kiderült hogy a vastag teknőckeretes szemüveg nekem valami katasztrofálisan szarul állna, pedig olyat szerettem volna. Volt egykét tűrhető, de így is leginkább vagy titkárnőnek vagy tanítónéninek nézek ki... szóval erre a szemüvegesdire alszom még egy párat.

nos... hűazannya.... a film odabasz. ennyi, finoman és nőiesen. én kábé ötvenszer akartam felállni és kimenni a teremből. és sajnos nem a film volt szar, hanem az életem: így vásznon látni vissza a pofonokat nem túl lélekemelő... annyi hasonlóan elhangzott frázis, kifogás, vagdalkozás... még a zenék is...  szóval kissé volt csak kényelmetlen... MM figyelmeztetett ugyan hogy talán nem ezt kéne megnézni, de persze legyintettem hogy ugyanmá!... namindegy. már így jártam.

azért jó dolog is történt: vettem végre a telefonomon lógó bizbaszok közé egy Hello Kitty-set is! már nemsok kell hogy nezebb legyen a bizbasztenger mint a telefonom, heeehhee...

eredményesnek tekintem a mai napot, mert kapáltam sok krumplit, és sikerült viszonylag kevésszer az ördöglakaton tépelődnöm... mostviszont megyek sminkelni, MM-el Closer-t nézünk.

egyik kollégám visz be a moziig, mert neki az útbaesik, de ő már rég indult volna, én viszont még húznám az időt, mert nem akarok hamar odaérni, úgyhogy a kezébe nyomtam az ördöglakatot. ez asszem úgy egy órája volt. heheeehe

nagyon nagy baj történt: kaptam egy ördöglakatot az egyik kollégámtól, és mivel imádom a fejtörőket, ördöglakatokat, akármennyire is próbálom félretenni, valahogy mindig arra eszmélek hogy a kezemben van és zörgök vele...  Sicc!-en nőttem fel... de le se tagadhatom, még a macskámat is Grätzer Józsefnek hívták...

minekutána mareggel pont így érzem magam munkaügyileg, megpróbálok kicsit kapálni..