nos... hűazannya.... a film odabasz. ennyi, finoman és nőiesen. én kábé ötvenszer akartam felállni és kimenni a teremből. és sajnos nem a film volt szar, hanem az életem: így vásznon látni vissza a pofonokat nem túl lélekemelő... annyi hasonlóan elhangzott frázis, kifogás, vagdalkozás... még a zenék is...  szóval kissé volt csak kényelmetlen... MM figyelmeztetett ugyan hogy talán nem ezt kéne megnézni, de persze legyintettem hogy ugyanmá!... namindegy. már így jártam.

azért jó dolog is történt: vettem végre a telefonomon lógó bizbaszok közé egy Hello Kitty-set is! már nemsok kell hogy nezebb legyen a bizbasztenger mint a telefonom, heeehhee...