nem sok történt effektív otthon, nem volt mozgalmas, de nekem mégis jólesett a kis nyugi - még ha tegnap be is lovalltam magam az önsajnálatba. Egész egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, ez viszont saját hüjeség. Viszont elővettem otthon egy sztori kapcsán a régi leveles dobozkámat, ahol a papíralapú bélyeges, postai utakat bejáró régi leveleim lapulnak, és egy egész picit elszomorodtam, hogy mennyivel jobb érzés egy olyan papirosat kapni, mint egy bitekből osszpöntyögött. A maga kézzelfogható valósága, az írásra, borítékolásra, postáramenésre fordított idő, mind mind egy olyan dolog, ami valahol egy szép gesztus felém, aki kapom, Ami többé teszi. Persze csak/pont most értékelődik fel, amikor minden - magamfajta lustadisznó kényelmes - ember csak billentyűzetig vonszolja el magát, hamáregyszer muszáj...