torok- és fejfájós reggel. bár sok szavam ismét nem lehet, mert nem hajnalok hajnalán kellett kelni, és ez jó. Amúgy az összes pórusomon át curry-t izzadok, a tegnapi madras curry-s ebéd nem hagyja hogy elfelejtsem. és mivel csípős is volt, lesz még egy emlékeztető.
tegnap egyébként még megnéztem a Dogville-t, és rohattul nemtetszett, de persze csak az irigység miatt. Hogy van akiknek kijut még idejében az élet iskolájából - micsoda nagy szavak - és azok meg tudják kérgesíteni a lelküket, és érvényesülnek, mert csak a jövő létezik, és az önös érdekük, és mindenki más pusztuljon. anyu szakközépben tanít, és ámulva hallgatom egykét sztoriját a kis 14éves csitrik hogy micsoda életművészek már, mert már rég túlvannak mindenen - veri a mostohaapja, megy látleletért, és beperli, stb. -, és igenis irigylem ezért, mert hiába a szép gyerekkorom, a kedves szüleim, ez a naív hozzáállás az élethez, hogy mindenki ugyaúgy továbbra is segíteni akarna, ezt csak lázálom. És itt állok, huszonnyolc évesen, és ezekkel a kiforrott ön- és éntudatú céltudatos, számító és könyörtelen emberekkel kellene tudnom szót értenem, sőt harcolnom. kábé mint egy meztelencsiga vs. páncélos skorpiók.
és lassan, pofon a pofon után esik le az egész, ahelyett hogy töményen adagolva túl lettem volna már az egészen, megerőszakolt, és láncravert volna a fél falu, hogy utána én csavarjam ki a pisztolyt a gonosz kezéből, hogy hagyd, ezt nekem kell megtennem.
egykét keserű könnycseppbe kerülne már csak akkor az ilyen jellegű döntés, és nem többéves morális lelki tusába, ahol végülis nem tudom magam meggyőzni, és veszítek, és eltaposnak.
szóval nemtetszett