tegnap a tesóm jött délután, és elkezdte magyarázni hogy már megint támad a hányós-fosós vírus, és hogy az egyik gyereke - tanít -, már kórházban is van, annyira kiszáradt. Jót röhögtem, hogy hogy lehet má' kórházba kerülni, mikor simáncsak inni kéne, oszt nem szárad ki az ember. Kicsivel később, mikor elkezdett fortyogni a gyomrom, már visszaszívtam volna minden kárörvendést, ugyanis jött, láttott, és legyőzött a vírus. Itt fekszem mint egy zsák szerencsétlenség, örülök ha a teásbögrét elbirom (meg áldom a vezetéknélküli billentyűzetet, így most ágyból írkálhatok). Még tegnap este kezdődött, a lakodalmas kutyát megszégyenítve tört rám, eleinte még poénkodtam is hogy navégre valami, mindigis el akartam kapni a vérhast vagy valami hasonlót, remek fogyókúra meg jól kitisztít. aztán már nem volt annyira vicces ahogy félóránként budi, és még a nyálamat is kiürítettem szinte, annyira minden folyadék kirobogott belőlem. vacsorára ettem öt széntablettát majd egy kis zöldteát, ennek meg az lett az eredménye, hogy két óra múlva szénfeketét "pisiltem", majd zöldeset. Ja, jóétvágyat mindenkinek. Aztán úgy kétórás etapokban aludtam egykicsit, de inkább csak forgolódás, két vécéspuri között, most reggelre meg még lett egy 37.8 is. De a sok folyadékvesztés miatt olyan vagyok, mint a harmatos lepkefing - ahogy jóapám mondaná -, alig birok kimászni már négykézláb a budiig. Úgyhogy most egy nagy adag kamilla, meg egy nagy adag feketetea a jobbomon, a balomon meg a Rubophen, a Carbo Activatus, meg a Mebucain.
Beware of the mighty vírusok!