egy nagyon klassz délután, találkozás p-vel (nagyon kedves ember, örülök hogy megismerhettem), ebéd a Menzán, amit elsőre borzalomnak gondoltam, mert sznobéria maximus, meg bazidrága, de a kajákkal úgy rácáfoltak, hogy ihaj! (csülkös bableves - isteni!, báránylapocka vargányamártásban, tagliatellével - szuperfinom!, jegeskávé - habos, édes, fagyis. remek!) meg a pincérek is maximálisan rendesek voltak, szóval meggyőzhető vagyok. Jó indokokkal.
jameg, celebszpottoltuk Szalontai Szilvit is, - egy darabig ment ugyan a találgatás hogy ki is az az ismert arcú híresség ott a sarokban -, aki mikor ment vécére, vagy mittoménhova, az asztalunk mellett ment el, és annyira áthatóan és magabiztosan nézhettem rá, hogy megtorpant az asztalunknál és hangosan rámköszönt a többiek legnagyobb megrökönyödésére, igaz hogy az enyémre is, de volt annyi lélekjelenlétem hogy mosolyogva visszaköszöntem rá mintha tényleg ezer éve ismernénk egymást. Utána azért énis kicsit magambaszálltam hogy akkor most tényleg ismerjük egymást, vagy miaf@sz?! úgyhogy a rihiröhi garantált volt.