délután kezdtek odaszivárogni az emberek - főnök, mentor, szomszéd - hogy "na, hogy tetszett az első hét?"  énmeg csak ültem, és mosolyogtam, hogy hát klassz, meg jó meg minden, mert addigra leszedált a sok tanulás hogy csak ilyen csendesvigyorgósra futotta. Aztán mikor végre öt óra lett - istenem ez milyen más "végre" mint az eddigi "végré"-k -, akkor csak úgy, meg mert megtehetem, majdnem hazáig sétáltam. Sütött a nap, a tavasz menthetetlenül tör előre, de húzta a vállam a táskám, a szél kicsípte az arcom... viszont rég nem voltam ennyire békében magammal.
Unalmasabb lesz a blog mint valaha.. a megelégedettség és boldogság sosem favorit olvasnivaló, és nem is igen lehet mit írni róla. napközben néha rámtör a blogolhatnék, de nem engedek. most felállítottam a szabályokat magamnak: nincs se blogírás, se blogolvasás meló közben. féken kell tartani a vadállatot, mert az. ha kiengedem, megesz, mintahogy csinálta már párszor. viszont asszem fogok offline írni, aztán mailben beküldeni, de ez itt most inkább hangos gondolkodás, még nemtudom. idő nem nagyon van úgyse, de ebéd meg ilyenolyan szünetekkor eszembejut ezaz, aztán jó lenne... de nem... már egy párszor elindítottam a böngészőt, aztán villogott a kurzor az üres címsornál, és nem tudtam beírni semmi bloggal kapcsolatos címet... ((addig jó))