HZs-vel Csernobil témáját rágcsáljuk már sokadszorra:

HZs:
Egy csorvási vállalkozó egyébként szervez katasztrófatúrákat Pripjatyba, kb. 150.000 Ft-ért. A résztvevők kapnak egy személyi dozimétert és egy ortodox utolsó kenetet, és lehet bóklászni a betonfalon penészedő tapéta, a villanyrezsón álló piroslábos, a Nu Pagagyi-s PVC-gyerektányérba beleszáradt borzscs hekatombájába, ahol a falon lógó Szoftraszafto-Iszkra naptár szerint örökre a nyolcvanas évekbe ragadtunk, 1986 április 25-én, pénteken...
 
Asszem, egyszer húzok egy alufólia bokszeralsót, és elmegyek megnézni...

én:
jaja, pont most olvastam errol a katasztrofaturizmusosdirol a zujsagban... nemsemmi... de az a szornyu hogy engem is erdekelne, es en is lennek olyan pofatlan, hogy elmegyek, es erre koltom a penzt, nem a nyirokmirigyrakos gyerekek gyogyitasara...

HZs:
Én már mentségeket sem keresek magamnak. Egész egyszerűen kilúgozott, ingerszegény, végsőkig körülbástyázott, biztonságos világban élünk, az ember pedig ragadozó (tudod, az a köcsögség a gumós zápfoggal, vagy mivel :), és az idegrendszere igényli az intenzív impulzusokat. A középkorban legalább néha jól behajtották a kilencedet, megégették Marcsa nénit a főtéren, mert elapasztotta a tejet és azt jövendölte, hogy egy napon a Microsoft lesz a világ legnagyobb szoftvercége, Gróf Van der Vaals behajtotta az első éjszaka jogát egy tavaszi estén akár kilencszer is, szóval volt miről beszélni a szügyhám mellett, ma viszont, rohanó világunkban...