Rararírom! vége a szigetnek, és egy pár tapasztalattal gazdagabban jöhettem haza: öregszem, nem bírom már úgy az alkoholt ahogy, és elég is volt. 2003-ban mentem ki először, nagyon jó volt, ugyanúgy a soron következő kettő is, a tavalyi frenetikus, és ha az idei nagyonnagyon jó lett volna, azthiszem sajnáltam volna jövőre ha nemmegyek ki. Viszont így csendesen levezetve önmagát magyarázta a bizonyítvány: nem marad örökké fiatal az ember, és van hogy fontosabb hogy legyen egy társam mint hogy minden este mással smároljak... Szép az is, de örökre abban az állapotban ragadni menthetetlenül hidegrázósan üres reggeleket eredményez. fejlődni kell, kibújni a báb-burokból, következő lépéseket tenni. Igen, ez kompromisszumokkal jár, nem is kevéssel, de mi nem? Az egóépítés szép dolog, Én vagyok a király, a legjobb és legszebb, de mit érsz vele? Saját elefántcsonttornyot krokodilos vizesárokkal. Inkább a suta élet, csetlőn-botlón, pofáraesősen és halandón. Rirarárom!