tegnap baromi eredményes napot zártunk, valahogy minden sikerült amit elterveztünk. Munka után Rádayira ültünk ki egy frappéra, összeszedni magunkat, majd kivezettem Budaörsre - ha csak lehet próbálok mindig én vezetni ("ha csak lehet"=nem sietünk) - vettem ajándékutalványt unokatesóméknak hétvégi házasodásuk alkalmából nászajándék gyanánt, meg megkaptam éjjeli-pakolós szekrénynek ezt a kis tündéri háromfiókost (innentől kézlevágás jár a szerteszéthagyott cuccokért), sikerült szereznem a Fynd guberálós részlegéből három pár fióksínt a tesóméktól megörökölt komódhoz, és szerváltam képkeretet is csomagolásképp az ajándékutalványoknak - boríték sux. Meg találkoztam a volt főnökömmel, és azért valahol jól esett hogy csupa jó dolog történt velem azóta hogy elhagytam a krumpliföldet, és büszkén mesélhettem mind magánéletileg mind szakmailag a történéseket. Utána haza, majd otthon fogtam a csillagcsavarhúzót és a kalapácsot és leültem a nappali közepére összeszerelni a szekrénykét. Eb meg fogta a lábast és a fakanalat és nekiállt a fügéket befőzni lekvárnak. Röhögtünk is egy sort a nemi szerepeken és azok bizonyosmértékű kuszálódásán. Vacsoráztunk majd becígeltük a kész fiókost a helyére, és telepakoltam, meg kitaláltuk hogy még a dobozát is tudjuk használni, mert jó nagy, felnyithatótetejű erős karton, és pont passzol az ágy alá, úgyhogy nyerünk még egy pakolóhelyet. Eb még kijavította a montenegrói album hibáit, és igen jóízűt aludtunk - konkrétan mint akit fejbevertek.