szóval tegnap KCs barátnőmmel újra Kisrablóztunk, újra tatárbífsztekkel és vörösborral, és újra meg újra jött a "nemiigaaaz!" érzés, amikor elkezdek egy mondatot, aztán KCs bárhol tudja folytatni, mert annnnnnyira egy hullámhosszon vagyunk. Annó még együtt szidtuk a pasikat, meg keseregtünk amikor szinglik voltunk, aztán együtt úsztunk a fellegekben amikor összejöttünk embereinkkel, aztán mostmeg együtt szidjuk a pasikat töprengünk a világ mikéntjén, és próbáljuk megfejteni a megfejthetetlent...
ez itt a Kisrabló fala (mert a többi képen már mi is rajta voltunk)
ma meg Lobóék voltak társasozni, Puerto Rico és Carcassonne volt terítéken. Újfennt kegyetlenül kikaptam mindkét esetben. Kezdek is elbizonytalanodni hogy miért is szeretek én játszani egyáltalán? Csendes mazohizmus szevasz!
ez meg itt a puerto rico in medias res:
