Bacardi Oro. Most rákészülök még hogy holnap is mutasson a szonda valamit, lehessen mire fogni

az utolsó vezetés óra. szipszip. az idő kellően mocskos, főleg a tegnapihoz képest. az aszott banya most jogosan röhöghet a markába. nemsokára jön aeonlfux, és beszélünk jót itt a lakás romjain. a kulcsmásolás kurvadrága, a seggem nagyonnagy, ellenben a bicajozást meglepő módon jól bírtam. japánon majd béna leszek, ebédem nincs, zuzmókának nem írtam már mióta, pedig szeretnék, TCs volt kollégám meg lelőtte a krumpliföldön a poént amit én akartam. egy csomó dolgot szeretnék csinálni, de vagy nem tudok eljutni oda, vagy nincs rá időm, vagy szar az idő. ez nemér. este már megint csak forgolódás, már jó lenne ha hétfő este lenne, mert akkor talán lenyugodnék valamelyest, mert túl lennék a vezetés-vizsgán - holnap hajnal -, a költözködés nagyján - hétvége -, és az első munkanapon az új helyen - hétfő . addig csak álmatlan éjszakák, gyötrődés. meg a színházi darab, amiben nagyon nem szeretem játszani a rám osztott szerepet, de a legjobban azt nemszeretem, hogy egyesek csak röhögnek a darabon, ahelyett hogy végre belátnák hogy az fáj másoknak. a hozzáállás.

úristen, ez olyan menet volt, hogy a hátam is csurom víz lett... eb csak kicsit izzadt meg, de nemvéletlen, őneki alig kell mozogni, olyan a berendezése. nekem fülig ért a szám, és csak lihegtem, és nem győztem ujjongani, bár egykétszer volt olyan érzésem hogy nem fog menni, de koncentráltam, rámozogtam, és ...győzelem!
hiába, no, jó dolog bringázni

vannak furcsa emberek. az egyik például az, amelyiket én Keleti Nyugati Boszorkánynak hívok, amilyen az egyik kolléganőm is volt. Amelyik nem tud örülni, képtelen szeretni, csak a mások kárán, a másik boldogságának a tetemén lakmározik élvezettel, mint egy dögkeselyű. Egy rossz parazita, aki - mint a fagyöngy - ráakaszkodik az áldozatra, és ott lóg, és még csak észre se veszi a szituációt, hanem mérges hogy őt miért nem szereti senki? mert nem néz az orránál tovább, és nem esik le neki, hogy ha mindenki utálja, akkor valahol a saját szemében kéne megtalálnia a parlament ácsozatára való mennyiségű gerendát, nem a kifogásokat keresni. Szerintem még a fényt se bírják úgy mint a többi ember, a homály az ő otthonuk, ahol sunyin szövögetik a világmegváltó terveiket, meg nyálazzák az önsajnálat marta sebeiket, és képtelenek beismerni.

most a buszon esett le, hogy én tulajdonképpen mostmár teljes egészen átkerültem pestre. Eddig munkahely buda - azon túl, a halálfaszán tulajdonképp -, most pest. Eddig lakás buda - óbuda -, most pest. Eddig nyelviskola buda - nagyonbuda -, most pest... röhej... de akkoris örökre óbudai maradok én már lélekben...

óó, nem is mondtam hogy valamelyik nap benéztünk egy kori boltba, mert szeretnék korcsolyát énis meg eb is, amikor is csak úgy rutinból feltettem a kérdést, amit minden ilyen helyen fel szoktam: "és van párhuzamos görgős görkorcsolyátok esetleg?". Erre ugyanis a válasz mindig egy lebiggyesztett szájszél, megvető tekintet és a "már hogy lenne?" a válasz általában. De nem itt. itt ez volt a válasz, és én hirtelen azt se tudtam hogy micsináljak. gyorsan imádkoztam magamban hogy megfizethetetlenül drága legyen, vagy ne legyen a méretemben, de egyiksem, úgyhogy most megy a dilemma ezerrel... ááááá, görkorizni akarooook! (csak hogy tudjátok, ezer évig göriztem - pontosabban, amig szét nem esett - otthon, egy cipős párhuzamos görkorival, és egyszer csatoltam - a korcsolyám kimúlása után - soros görkorit, és az KRVÁRA teljesen más érzés... nekem - az előzményeket figyelembe véve - nagyon nem jött be.) dilemmadilemma...