és most újra nekivágunk az Ismerd Meg Hazádat körútnak, amikoris lemegyünk hozzánk (negyed magyarország), vissza pest, el ebékhez (fél magyarország), majd estére vissza újra. közben választunk, meg ebédelünk, meg pisztrángot sütünk nyárson, meg ilyenek

kritikus tömeg megvolt: harminckétezer ember. rekkenő hőség, 26 kilométer háztólházig. csak azt a felvonulástéri színpadi bemondókat kéne naggggyonsürgősen lecserélni, mert olyan égő volt... szervezőknek gratula!

Don't try this at home kids!

bacardi oro és gyömbér. neccharisnya és rúzs, smink és műszempilla, piros körömlakk és szatén hálóing. vörös fények, elhaló halk zene, sóhajok, kívánás

részlet a Budoár c. regényből.

nincs ám gond, csak a szar hír szar hír marad, akárhogy forgatjuk... a lényeg: meló halad ezerrel, már a tanulásos része, lassan rámbíznak majd kisebb csavar reszelést is, aminek nagyon örülök, nagyon vártam is és érdekel is. megtanultam a bioritmusom is ma: délután háromnegyed kettőkor kell az első koffeintabletta, aztán háromkor a következő, és ezzel szuperul végigbirom a csak számgép előtti monitorbámulós-tanulási fázist. persze a konkrét meló majd nem zsibbaszt le ennyire, sőt az pont hogy doppingolni fog, szóval nem tartok attól hogy rászoknék a tablettázásra... a politikát meg valaki tilcsa má' be!

pont most olvastam, és pont most aktuális: Just when you're about to learn how to smile again i'm going to be the one who teaches you how to cry

tegnap meszkálozós tekilázós pszeudo-sziget este volt, tetőrekimászással, cigizéssel - nem cigizem amúgy, csak szigeten egykét szál (szegény ember füve az, én egy szál fehér pelmelltől beállok mint a cövek, höhö) - lacipecsenyeszaggal, és meleg nyári éjszakával és a szabadtérbe vesző zeneszóval. A tetőn szorongatták a sörösdobozokat, én a kéményt, mer' korlát az nem volt, csak mélység alant, aztán igazi mexikói tekilakukac evés, meg sok sok pohárköszöntő, frissen sült tortillával, salsával tejföllel és sajttal. természetesen minden mekszikóból, kné csempészte be őket a megvilágosodással együtt...

a mai feladatom reggel a csoport-akváriumból a húsvéti hétvégén mártírhalált halt - és gondolom krumpliföldi igazgatóként reinkarnálódott - szifó hal kibányászása volt. persze semmi akvarista felszerelés nincs, így ezt a műveletet felgyűrt ingujjal hónaljig vízbekotorászással kellett teljesítenem, megkeresni a nyálkás dögöt az alján, majd kiemelni, mindeközben a fél csoport undorkodva figyelte az eseményt... a röhögőket a döglött hal vészes lóbálásával csitítottam le

hát az van, hogy már megint szanaszét utaztuk magunkata hétvégén, meg nagyon jól elvoltunk, most viszont hajmosásos szürke reggel, össze kell kaparjam magam, hogy időben elindulhassak, most nagyon nincs kedvem, mert kábé fél óra alatt hozzá tudok szokni a hosszúhétvégékhez, amik nem elég hosszúak. voltunk Tar-on a sztúpánál, vidéken anyáméknál, vidéken ebék szüleinél, találkoztunk tesómékkal, a mi kertünkben hintáztunk sokat, volt tollasozás, és két perc tenisz is - nem jó még a salak.