tegnap meszkálozós tekilázós pszeudo-sziget este volt, tetőrekimászással, cigizéssel - nem cigizem amúgy, csak szigeten egykét szál (szegény ember füve az, én egy szál fehér pelmelltől beállok mint a cövek, höhö) - lacipecsenyeszaggal, és meleg nyári éjszakával és a szabadtérbe vesző zeneszóval. A tetőn szorongatták a sörösdobozokat, én a kéményt, mer' korlát az nem volt, csak mélység alant, aztán igazi mexikói tekilakukac evés, meg sok sok pohárköszöntő, frissen sült tortillával, salsával tejföllel és sajttal. természetesen minden mekszikóból, kné csempészte be őket a megvilágosodással együtt...