tegnap megkaptam ebtől a Carcassonne Inns&Cathedrals kiegészítést, ami az alapvetően szuper kis játékot még tovább bővíti, illetve nehezíti a spécin elhelyezett tereptárgyak miatt. Már alig várom hogy megjöjjön a következő fizum, abból meg jól megveszem a River-t meg a River II-t. hűűűűdejóóó!!

nemértem én. már megint gondok vannak, itt a rencerrel, és nemmegy rendesen a freeblog, pedig most nincs is miért ezt tennie velem

valamelyik nap álmodtam azt, hogy levágatom a hajamat nagyon rövidre hogy el tudjam adni. nem is sajnáltam, ellenben örültem, hogy milyen jó, most akkor lesz egy kis pénzünk. Van ennek a hajlevágásosdinak valami jelentése (azon kívül hogy "pénzt ide azonnal!"mwhaaha)? ti tudni szoktátok...

Cincike barátnőm körlevelet küldött az ötösfogatnak (Cincike, Zsuzska, KCs, GK, meg én): "S.O.S.-Sting koncertre keresek jegyet ismimnek-9000Ftja van rá" Erre KG: "Nekem van sok, de nem adok, mert kell az én ismijeimnek, meg a barimnak, meg az uncsitescsimnek, és még a rokcsiságnak is.", KCs is rátromfolt: "ezzel én is így vagyok, szorci. megyünk a koncira, utána meg vacsizni valami fincsi husit meg gyümit."

csütörtökön megáll az élet. tegnap negyvenkét darab szúnyogcsípést szereztem Catanozás közben, visszavonom, annyira nem rossz, de még mindig vallom hogy az alapjáték nagyon helyzeti előny és szerencsefüggő. Meleg volt az éjjel, és nem lehet ugye ablakot nyitni, úgyhogy hülyeségeket álmodtam összevissza, olyan tipikus szenyó álmot, aminek a hangulatát egész nap hurcolod magaddal, és eltart egy darabig amíg leküzdöd. A sesblog is befúlt, vessetek meg, de én örülök, már nagyon nagy arca volt ott a srácoknak. Gondolom máshol máshogy majd úgyis indítanak mást, ami több, jobb, szebb lesz, szóval nem kell sajnálni őket szvsz. A melegnek örülök, az egyre közelgő augusztusnak mégjobban: akkor lesz majd sziget, meg lehetőségünk végre szabadságot kivenni (végetérnek a próbaidőink), és valahova úgy elhúzok mint a vadliba. Mert ugye "El lehet menni Magyarországról!"

játszottunk vasárnap a kishugommal meg ebbel hármasban Carcassonne-t, meg Catan-t. Kicsivel később a cseresznyefa tetején a létrán állva világosodtam meg hogy miért nem szeretem én a Catan-t: mert a játék elején eldől szinte a végeredmény. Olyan mint amikor Capitaly-ban az embernek sikerül az elején megszerezni a Dorottya utca - Váci utca párost, meg ráhúzni egy szállodát, és máris nincs más dolga a játék további részében, csak kaszálni befelé a pénzt, meg nézni ahogy a többiek reménytelenül szenvednek. Bezzeg a Carcassonne-ban soha nem lehetsz biztos benne hogy nyersz-e vagy sem, bármikor, akár egyetlen lapocska letételével is fordulhat a kocka, lehetnek utolsókból elsők is akár. a taktika meg a logika meg a ravaszság itt nagyobb százalékkal számít, mint a szerencse, ami a Catanban nagyon fontos. bár az is lehet hogy csak keveset játszottunk/nem jól játszottunk/kiegészítők hiányoznak. de most így érzem.

ingyen hashajtó: végy egy pohár natúr joghurtot magában, hozzá fél kiló otthoni cseresznyét, igyál rá egy fél bögre langyos tejeskávét, majd ebédre egy tál lencsefőzelék, ami után a maradék fél bögre tejeskávé, és hozzá még egy fél kiló cseresznye. Bolus Laxans? piha!

annyira hétfő van, meg korán reggel, hogy az előbb amikor kávézni voltunk, az ablakban álltam, kevergettem bambán a kávémat, a többiek az asztalnál lapozgatták az újságokat, halk mormogás a beszélgetés helyett, kóma és légyzümmögés, bambulok kifelé, ott meg megáll egy kocsi, és kiszáll belőle egy szép, dekoratív csaj, divatosan felöltözve, énmeg csak úgy magamelé: "nahát, milyen jó csaj!" erre a többiek mint az alvajárók, felkeltek majd automatikusan rátapadtak az ablakra. és én is csak már itt a helyemen döbbentem rá hogy ezt nem a lányok szokták mondani, de asszem ezen a reggelen ez a többieknek se tűnt fel...

tegnap vidéken anyáméknál: cseresznyét szedtem, sokat, ropogósat, fa tetejéről. Kocsit mostam, friss, sajátkerti zöldborsólevest ettem, és ismerkedtem Milánnal, a pici makulátlan-hófehér kandúrúrfival, aki a legújabb lakó, és épp Manci babérjaira tör. Illetve szeretne törni, dehát a macska az macska, a kutya meg kutya, mindkettőt szeretjük, és nem ugyanazokért a dolgokért. Viszont lassan haverkodnak. A legújabb produkció az volt, hogy nem találtuk seholse, és egyszercsak apu szól suttogva, hogy jöjjünk, nézzük meg mit talált!, hát a macska anyám ágyába mászott fel, az összehajtott takaróba máig se tisztázott módon betúrta magát, pont középre, két takarórész közé, mintha hálózsákba bújt volna, majd a fejét meg a rózsaszín plédre helyezte le. ááá, nem zabálnivaló... a kis cafka