tegnap vidéken anyáméknál: cseresznyét szedtem, sokat, ropogósat, fa tetejéről. Kocsit mostam, friss, sajátkerti zöldborsólevest ettem, és ismerkedtem Milánnal, a pici makulátlan-hófehér kandúrúrfival, aki a legújabb lakó, és épp Manci babérjaira tör. Illetve szeretne törni, dehát a macska az macska, a kutya meg kutya, mindkettőt szeretjük, és nem ugyanazokért a dolgokért. Viszont lassan haverkodnak. A legújabb produkció az volt, hogy nem találtuk seholse, és egyszercsak apu szól suttogva, hogy jöjjünk, nézzük meg mit talált!, hát a macska anyám ágyába mászott fel, az összehajtott takaróba máig se tisztázott módon betúrta magát, pont középre, két takarórész közé, mintha hálózsákba bújt volna, majd a fejét meg a rózsaszín plédre helyezte le. ááá, nem zabálnivaló... a kis cafka