vasárnap otthon nyolc óra fele ébredtem, konstatáltam hogy vígözvegyként egyedülmaradtam, úgyhogy gyorsan visszaaludtam még tizenegyig, ami nem kis teljesítmény a kemence-belseje stílusú lakásban mostanában. aztán csak erőt vettem magamon, és felkeltem, lezuhanyoztam, a robotika bekapcsoltatta velem a számítógépet, katt-katt jobbrabalra, semmi értelmes nem jutott az eszembe, aztán bekapcsoltam a tv-t, StarTrek (a hatására kellemes alfahullámok lepik el az agyam), majd elővettem a hűtőből az előző este brilliáns ötlettől vezérelve készített mozarella salátámat. 12ig el tudok számolni az idővel, de hogy utána mi is történt, azt nemtudom, szerintem időcsapdába kerültem. a következő amire emlékszem hogy tesóm hívott háromkor, manipulatív módon rávettem őket hogy szabadítsanak meg a luxuspokolból, és Dunakeszire dezertáltam egy fürdőruha meg két flakon naptej társaságában. egy órát fetrengtem a fűben a gyékényen, a levegőben távolról faszén illat, néha az erdő felől fenyő, tiszta tengerpart fíling. aztán hatkor jött a zuram, bepakolt a kocsiba és hazafuvarozott. Otthon Whale Rider megnézés, én nem elérzékenyülés, ezen jól elcsodálkozás, majd meccsnézés, alvás.