három órás tréning, nyolc előadó, végig szlájdshók meg szövegelés hozzá angolul. és én már úgy mentem oda hogy kicsit pislinem kell, de semmi gond, úgyis lesz szünet. hát nem volt. most viszont meló, amit annál jobban élvezek minél többet tanulok, szóval jippíí! (T-2nap)

tegnap hazafelé jövet kezdett el villámlani, de csak úgy a felhők között, látványosan. Reménykedtem hogy kitart amíg hazaérünk, és tudok csinálni képeket, de aztán otthon várt a hidegzuhany: nem volt feltöltött aksi a fényképezőgéphez, így csak négy képre futotta kb, de hát mindegy. majd este felteszem a villám-képeket a "felhők"-be.

Update: nem fogok mégsem. csak most tudtam megnézni a képeket, és szarok lettek. ehhh

ma csavargyári 80 fős különítmény nekivágott az alföldnek két busszal, és ment, egészen a közepéig, ott egy tanyánál megálltunk, és egész napos lazulás vette kezdetét. Először éreztem igazán hátrányát annak hogy lány vagyok: volt soksok jéghideg sör (nemszeretem), volt foci (nemszeretem), volt póker (aztse), volt még medence is (kábé fóbiám van a medencés vizektől(sok múltbéli negatív tapasztalat)), meg bazimeleg (na, kihitte volna). Szóval így jártam... aztán ötkor haza, illetve csak mentem volna, ugyanis eb az M0-ásnál várt rám, átültem és irányhorány le a Balatonra. Zamárdiban megálltunk, kocsit leparkoltuk, ott helyben meg is ejtettük az átöltözést, majd egy hihetetlen frissítő nagy úszás az egész tiszta, és pont tökéletes hőfokú vízben, távolban a lassan lemenő nap, tihany sziluettje, az apátság két tornya, rózsaszínesedő felhők, egyszóval giccstenger. A kocsikulccsal voltak gondok, hogy azt hova tegyük, a parton nem akartuk hagyni, így kitaláltam, hogy a hajgumimra applikáltam, majd azzal meg felkötöttem a hajam. Szép látvány volt... pláne az, amikor már a végén a kocsi felé bandukolva eb egyszercsak a copfom felé nyúl, megborzolja, majd kinyílik a kocsiajtó. Hamég a bankkártyát is leolvasnám, jobb lennék mint egy Stepfordi feleség.

ma így fogok járni. egésznap kinnt a napon...

jelöld be te is magad. (vagy tegyél undorkodó megjegyzéseket hogy mi ez a faszság már megint.)

de a törpök élete nem csak játék és mese... lakásban meg lehet főni, zuhanyzás után öt percig tart a szárazság, álmos vagyok, mert aludni nem lehet igazán, és nyűgös, mert mennem kell vezetni. Óbudára meg most metróval kell elközlekedjek, ami most maga a halál. 50 fok, és bűz és tömeg. nekem meg iszony.

tényleg, nem is meséltem a legutóbbi kaladomat a vezetéssel. múlt csütörtökön is már ez a pokol tornáca típusú időjárás volt, délután elfelejtettem inni eleget, úgyhogy mire odaértem a flóriánra, a metró meg a villamos totál kiszívott, és én meg mint a harmatos lepkefing csak kóvályogtam. Be a kocsiba, aholis az oktató közölte hogy most Budakalászra megyünk, egykettő-egykettő szedjem össze magam. Reflexeimet talán még reggel hagyhattam el,olyan borzalmasan szarul vezettem, hogy csodálkozom hogy nem lökött ki az oktató egy erősebb kanyarban hirtelen. amikor hetvennel száguldoztunk a kis kacskaringós dimbesdombos utakon, olyan szürreálisan gyors volt minden, hogy csak néztem ki a fejemből, és másodpercekkel később értek el az információk az agyamig. Az egyik kanyarnál mondta az oktató hogy "na, eztfigyeld majd itt jobbra, itt vannak a kurvák!" és tényleg ott voltak, de én még ilyen professzinális megoldást nem is láttam: fullextrás lakókocsi letámasztva, előtte egy vászontetős hintaágy, benne fekszik a csaj kis minimálfürdőruhában könyökölve, és legyezővel hűsíti magát. Annyira meglepődtem ahogy néztem ezt az egészet, hogy egyszercsak zzsssssrrrzzssssss... "héééé, micsinálsz!?" kiáltott rám Zoli, és tekerte vissza a kormányt, mert én jól lementem az útról. ehhhehhh... "ennyire azért nem érdekelhetnek téged. Vagy fel akartál venni egyet?"... utána szerintem már csak szimpla bosszúból kellett felmennem arra a 27(!!!!)%-os emelkedős útra, amit én szimplán derékszögűnek láttam, úgyhogy induláskor az oktató szólt rám, hogy nyissam már ki a szemem, úgy paráztam. és igen, fennt csak egy megfordulást kellett csináljak, és vissza le. mint egy szánkó. Szóval kicsit vannak most félelmeim a délutánnal kapcsolatban.

Az van hogy jó minden hullámhossz most. A napsütésé, a nyáré, a munkáé, és az enyém is.

hamár ínyencségek: nagyon szeretem a kapribogyót mindenféle salátába, de a nagytestvérét mégjobban szeretem! Itthon még nem láttam, a Culinarisban nem emlékszem hogy lett volna, de múltkor is szert tettem két üvegre mikor bécsben jártunk. Must try!

Mozzarellás izé.

Veszel egy zacskó minimozzarellát, lé leönt, mindegyik darabot elfelez, bele a tálba. Aztán egy fél zacskó magozott olivabogyó, lé leönt, mindegyik darabot elfelez, bele a tálba. Két szép érett paradicsom, félbevág, majd szép vékonyan felszeletel. Tálban óvatosan összekever (nem zúzzuk péppé a paradicsomot!), megsózni kicsit, főleg a paradicsomot, majd jóóól megszórni oreganoval. Sok. jöhet friss is! Aztán meg extra szűz olivaolajjal nyakon önt, nem spórol, úgyis szublimálódik a cuccba, meg kellenek azok az esszenciális zsírsavak. Jó így frissen is, de a legjobb ha egy éjszakát áll a hűtőben, mert jól összeérik, meg ilyen melegben nagyon finom friss étel hidegen. (ez egy adag)