de a törpök élete nem csak játék és mese... lakásban meg lehet főni, zuhanyzás után öt percig tart a szárazság, álmos vagyok, mert aludni nem lehet igazán, és nyűgös, mert mennem kell vezetni. Óbudára meg most metróval kell elközlekedjek, ami most maga a halál. 50 fok, és bűz és tömeg. nekem meg iszony.

tényleg, nem is meséltem a legutóbbi kaladomat a vezetéssel. múlt csütörtökön is már ez a pokol tornáca típusú időjárás volt, délután elfelejtettem inni eleget, úgyhogy mire odaértem a flóriánra, a metró meg a villamos totál kiszívott, és én meg mint a harmatos lepkefing csak kóvályogtam. Be a kocsiba, aholis az oktató közölte hogy most Budakalászra megyünk, egykettő-egykettő szedjem össze magam. Reflexeimet talán még reggel hagyhattam el,olyan borzalmasan szarul vezettem, hogy csodálkozom hogy nem lökött ki az oktató egy erősebb kanyarban hirtelen. amikor hetvennel száguldoztunk a kis kacskaringós dimbesdombos utakon, olyan szürreálisan gyors volt minden, hogy csak néztem ki a fejemből, és másodpercekkel később értek el az információk az agyamig. Az egyik kanyarnál mondta az oktató hogy "na, eztfigyeld majd itt jobbra, itt vannak a kurvák!" és tényleg ott voltak, de én még ilyen professzinális megoldást nem is láttam: fullextrás lakókocsi letámasztva, előtte egy vászontetős hintaágy, benne fekszik a csaj kis minimálfürdőruhában könyökölve, és legyezővel hűsíti magát. Annyira meglepődtem ahogy néztem ezt az egészet, hogy egyszercsak zzsssssrrrzzssssss... "héééé, micsinálsz!?" kiáltott rám Zoli, és tekerte vissza a kormányt, mert én jól lementem az útról. ehhhehhh... "ennyire azért nem érdekelhetnek téged. Vagy fel akartál venni egyet?"... utána szerintem már csak szimpla bosszúból kellett felmennem arra a 27(!!!!)%-os emelkedős útra, amit én szimplán derékszögűnek láttam, úgyhogy induláskor az oktató szólt rám, hogy nyissam már ki a szemem, úgy paráztam. és igen, fennt csak egy megfordulást kellett csináljak, és vissza le. mint egy szánkó. Szóval kicsit vannak most félelmeim a délutánnal kapcsolatban.