no, most jövök vizsgáról. meglett, szerencsére, meg végre, meg minden, de azért nemsemmi teljesítmény volt ez most.
Reggel hatkor már automatikusan dobtam be a nyugtatót, hogy hétórára amikor kezdődik a vizsga már hasson. Igazából így is izgultam, meg remegett a lábam - szaros rohadt izgulás, annyira utálom! -, de nem mertem többet bevenni, mert a végén még bealszom majd a volán mögött vagyvalami. Eb kivitt hát óbudára az ATIba, majd Zoli az oktató még gyorsan elmagyarázta hogy a vizsgabiztos akit kaptunk, az leginkább a tükörbenézésre háklis, úgyhogy szedjem igazán össze magam, ha kell hajoljak is jobbra meg balra, meg minden, de nézzem a tükröket mint állat. Jó oké. Elkezdőtött, mentünk ki a Bécsi útra, de ott meg ugye minden szanaszét fel van túrva, úgyhogy kis utcákon szarakodás... na, ennyit még élő ember tükörbe nem nézett, mint egy beakadt robot: jobbtükör, középső, baltükör, út, jobbtükör, középső, baltükör út... ehh... közben a vizsgabiztos - olyan kis pedantériás, tenyérbemászóképű, szemüveges ötvenes okostojás -, meg buzgón beszélgetett az oktatóval, vagyishát fordítva, mert Zoli nagyon jól tudja, hogy ő bazisokat pofázik oktatáskor, így ha csönd van az autóban, akkor minden tanulója bepánikol. mentünk jobbra balra, megfordulás, leparkolás, "miért nem néz a tükörbe, kedves Mirwen??", jobbkezes utcák tömkelege, közben a fejemben zakatolnak az oktató mondatai "ott a biciklis, lyukra érkezz, akkor nincs gond a kikerülésével!", "jobbkezesnél kettesben, lassítunk, mutatjuk a mögöttünklévőnek a szándékunkat!" stb., és figyelem hogy ki hogy vág elém, sárgul-e már az öreg zöld, és hogy milyen szaros tábla van már megint. Aztán már visszafelé tartunk, a Bécsi útra kellene kikanyarodnom egy hülye meredeken emelkedő utcából, a lámpánál első vagyok, jobbról kamionok fordulnak le, miattuk hátrébb állok, erre a tükörből látom hogy egy hülye motoros kikerüli az egész sort (zárójelt leszarva, engem leszarva), és beáll elém... belémhasít, hogy "na, mégegy akadály, amivel számolnom kell", és magamban egy "basszus" sóhajjal a kormányfogásból kicsit felemeltem a balkezemet, legyintve mintegy "hát ez?". Nnna, a vizsgabiztosnak itt eldurrant az összes biztosítéka, és magából kikelve majdnem kiabált hogy "Ez meg mi volt??? mi volt ez a mutogatás?! miért zavarja magát az a szerencsétlen motoros, most mondja meg??" majdnem lefordultam a székről hogy ennek meg mi a franc baja van, először fel se tudtam fogni, "ilyen agresszivitásnak nincs helye az utakon kisasszony! A legközelebbi hibájánál megbuktatom!!" és síri csönd borult az autóra. Nnna, ennyi kellett az önbizalmamnak, azt se tudtam hogy mit csináljak hogy most ennek a szatírnak nehogy okod adhassak, mert az meg mostmár középrehúzódott, és vérbenforgó szemekkel árgusan figyelte hogy nnna, mit baszok el?... Az oktató próbálta menteni a helyzetet, vizsgabiztoshoz fordult: "láttad, ez az esso kút itt...." de a vizsgabiztos egy szigorú legyintéssel leintette, és tovább bámult engem jegesen. Fasza... lábam már remegett a gázon, láttam az oktató is csendben izzad, hogy "na, nehogy most cseszd el, kislány!", aztán hrrrhhrr, megérkeztünk, leparkoltunk, és odafordultam. Vizsgabiztos: "Nem is tudom mit mondjak... ez után a karmozdulat után felmerült bennem a kételye hogy szükség van-e az autóstársadalomban az ilyen hozzáállású emberre egyáltalán? Az arroganciának nincs helye a kocsiban, és különbenis, nem is nézett a tükörbe rendesen... blablabla"... egy félórás litániába kezdett, kioktatott hogy milyen féreg vagyok, és arrogáns, és métely az autóstársadalom testén, és különbenis hogy képzelem hogy ilyen kis senkiként meg merek szólalni ebben az autóban, ahol egyébként ő milyen jó fej volt velem egészen idáig, és hogy ezt értékeljem, meg itt van ám a kezemben a maga eredménye, de még ezt végig kell hallgassa, és csak utána tudja meg hogy most akkor átment-e vagy sem... ó, ekkora már a Hovának köszönhető hogy nem üvöltöttem le a fejét, hogy elmegy ám a picsába a pitiáner hozzáállásával... hol jár ez nap mint nap? a holdon?? kis szarfaszúak, ha egy kis hatalom kerül a kezükbe, akkor rögtön ők fossák az Igét, és élet és halál urai. Aztán végülis csendben végigültem, majd a kezembe nyomta a vizsgalapom, de mint akinek a fogát húzzák, hogy tessék. "Megelőlegezem Önnek azt a bizalmat hogy jobb belátásra fog térni" Anyád. de mindegy mostmár, átmentem... Zoli mondta jól: "Mi szinte nem is vezetni próbálunk meg megtanítani titeket, hanem annak a 130 vizsgabiztosnak a rigolyáira. Sajnos ezt nem tudtam erről az emberről eddig. Megnézném mondjuk hogy az ő tanulói hogy vezethettek. A pöcs!"
