nem is meséltem még, hogy délre milyen szokás dívik az útszéli halálesetekre. Nálunk ugye ha valakit az úton csapnak el, vagy karambolozik, akkor a fának/oszlopnak a tövében van mécses, meg virágok vagy hasonló. nos kinnt az a menő, hogy kis emelvényre fekete márványtáblát szerelnek, mint a temetőben szokás, csak itt az arcképe is rajta van a szerencsés áldozatnak, szépen belegravírozva a kőbe. De legalább frankón lehet látni hogy gyakorlatilag mindegyik halott a tesztoszteronfűtött 20-30-as pasi, aki nem bír nyugton vezetni a seggén, és az egynyomvonalú szerpentinen előz két kamiont. (hirtelen fel is röhögtem, amikor az egyik ilyen táblán egy öreg fejkendős néni arca volt látható.) A menőbbeknek a kocsija is rá volt gravírozva a táblájára. Aztán a csúcs egy motorosnak a tábláját is, ő a motorján ülve volt megörökítve, de még a képregényekből ismert vonalakkal ábrázolt száguldásos vonalkák is szépen ott sorakoztak mögötte, már csak a nagybetűs "WROOOM!" felirat hiányzott mögüle. 

akváriumtakarítás keretében amíg a többiek az akvárium kavicsát, az akváriumot meg hasonlókat mossák, addig én elmegyek, és veszek új növényzetet mert a mostanit lezabálták az almacsigák, illetve veszek két takarítós halat: egy olyan bajszosat alulra követ turkálni, meg egy tapadósat algazabálni. meg valami kis szép neonhalat talán, mert már megint fogyatkozik a halpopuláció... 

narancsos-kólás Hubbabubbát majszolok lassan, és azon merengek hogy legyen végre öt óra, és mehessek haza, mert otthon vár az újabb könyv, amit ez után az Ian M. Banks könyv után vettem. A Játékmester ugyan pofátlan nyúlása Herman Hesse Üveggyöngyjátékának, mégis zseniális olvasnivaló volt napozáshoz, úgyhogy kap mégegy esélyt Ian M. Banks bizonyításra, hogy kiállja-e az depressziós őszi sötétben, szobában innen-onnan lopott percekben olvasást. Ezen kívül nyaralásra vettem vagy hat könyvet: Paulo Coelho Alchemist-jét, hogy megnézzem már végre hogy mit is tud ez a pasas akiért ekkora rajongás megy, nos a végén már türelmetlenül lapozgattam csak, aztán megkönnyebbülve csaptam le ... Aztán Tishbe Nissen - Good people of New York, ez remek regény (mondjuk ez kivételesen a Központi Könyvtárból), aztán Nick Hornby - Fever Pitch-be kezdtem bele, de azt lepasszoltam ebnek, mert túl sör és fociszagú volt az eleje, meg akkor még zúgott a fejem az Alchemist lila ködétől... vár még Junichiro Tanizaki - The Makioka Sisters is a kjúban, bár már belelapozgattam suttyomban. elfelejtettem megemlíteni Stanislaw Lem - Solaris-át, mert azt meg kölcsönadtam anyámnak.

jó volt olvasni sokatsokat egyszerre.

és megvettem tegnap újra az egyik kedvenc íróm kedvenc regényét, amit egyszer kölcsönadtam, és jól elvesztettek: Gilberth Keith Chesterton - Az ember aki csütörtök volt. és ráadásul ez valami szpesöl edisön, mert még a Brown atyás kisnovellák egy része is benne van, és szép keményfedeles, és az elmaradhatatlan Tettamanti Béla rajzok, és még kis selyem könyvjelző is van beépítve default! boldogság!

mit is írhatnék most így itt? Montenegro csodálatos volt, barnára sülve és kipihenve jöttünk vissza, és kábé nulla százalék kedvem van most melózni. meg egyáltalán bármihez... különben is szieszta idő van, és ilyenkor aludni kéne...